Osztályklikkek 1. rész
Felnőtt létünket megszokva sokszor morgolódunk azon, hogy miért is van olyan nagy egyenlőtlenség az emberek között. Vannak gazdagok és szegények, jó állásban lévők és munkanélküliek, szép házban lakók és hajléktalanok… egyszóval vannak nyertesek és vannak vesztesek. Néha eszünkbe jut, hogy mennyire szebb is volt, amikor még gyermekek voltunk, egy osztályközösségbe tartozva együtt rettegtünk a töri dolgozat előtt, és együtt nevettük ki a béna rajztanárt.
 |
De az emlékezetünk bizony csal. Az iskolai osztályokban soha nem volt egyenlőség – és nem is lesz, amíg intézményi kereteken belül folyik az oktatás. Hiszen már a tanárok is csoportokra bontják a tanulókat: vannak a jó tanulók, a közepesek és azok, akikkel mindig csak a baj van. Másképpen fordulnak ezen csoportok tagjaihoz, például egy rossz tanulónak akkor is gyengébb jegyet adnak, ha az éppen – például nagyon érdekelte az adott téma – felkészült, és remekül felelt. A kiváló tanuló pedig nem kap karót, ha semmit nem tud: áh, ez csak valami áramszünet, mondják a tanárok, és még egy lehetőséget adnak neki.
De a 20-30 diák önmaguktól is csoportokba szerveződik. A csoportok kialakulásának egyik módja, hogy a tanárok viselkedése alapján közelednek egymáshoz az „egyformák”, így jön létre például a jótanulók csapata, vagy a rossz gyerekek bandája.
Ám ez csak az egyik csoportosulási lehetőség, és igen sokszor nem ez alapján választanak maguknak közösséget a gyerekek. Kialakul egyfajta státuszrendszer az osztályokban és iskolákban, és mindenki egy magasabb státuszú csoportba szeretne tartozni. Pont úgy, mint a felnőtt világban…
Hogy mi a státusz, az koronként, de iskolánként is változik. A leggyakoribbak azonban az életkorhoz és nemhez kötődő szerveződési elvek, mint például az erős, vagány fiúk, vagy a csini lányok csoportja, de nagyon meghatározó a gyermek családjának anyagi helyzete is. Szerveződési elv lehet a közös érdeklődés is, például az állatbarát, vagy a rendszeresen sportoló gyerekek csoportja.
Egy-egy csoport általában 3-6 főből áll. Ők összetartanak, mindent megbeszélnek egymással, lehetőleg együtt mennek iskolába, egymás mellé ülnek, a szünetekben mindig együtt vannak, és az iskolán kívüli időt is együtt töltik. De ha csak ennyiből állna az egész, akkor szimplán barátságnak is tekinthetnénk közösségüket. Még sem az, márpedig azért, mert ezek a csoportok védelmezik saját közösségüket és státuszszintjüket! Nem fogadnak be új tagokat – vagy csak nagyon ritkán –, és más csoportokat sokszor „ellenségnek” tartanak.
 |
Képzeljünk csak magunk elé egy négyfős lánycsapatot, akik a legújabb divat szerint öltözködnek, arról beszélgetnek, hogy nyáron Egyiptomban vagy Tunéziában voltak-e, és kibeszélik, hogy melyik fiú a legdögösebb az iskolában. Könyvmolyok – intenek egy másik, háromfős csoport felé, akik az osztály legjobb tanulói. Megvetik őket, mert szemüvegesen, rosszul öltözködve az ő elit csapatuknak a közelébe sem érhetnek! Vagy ott van az a másik négy lány, akik szegények, de csiricsáré, szexis ruhákban járnak iskolába. Ezen aztán lehet pletykálkodni, hiszen állítólag már egyikük sem szűz!
Persze a többi csoport ugyanilyen megvetően beszél róluk – és egymásról. A fiúknál sem jobb a helyzet, ők ugyanilyen csapatokba szerveződnek. Illetve nem mindenki. Minden osztályban van néhány „kívülálló”, aki nem tagozódott be, nincsenek barátai…
Mielőtt szörnyülködni kezdenénk, hogy milyen rettenetes a helyzet, lássuk be, hogy ezek a csoportosulások igen fontosak a fiatalok életében. Miután közösségbe kerülnek elveszettnek, magányosnak érzik magukat, és keresik mások társaságát. Így találnak egymásra a hasonló gyerekek. Később, 10 éves kor után a kortárscsoporthoz való igazodás az egyik legfontosabb a gyermekek számára. Ezek a klikkek nemcsak társaságot adnak számukra, hanem értékrendet és normarendszert is!
Képek forrása: flickr.com
Kapcsolódó cikkek:
Be kell avatkozniuk az eseményekbe a szülőknek? $$1666$$
Vagány csávók: $$1676$$
Csacsogó lányok: $$1695$$
A tanárok kedvencei: $$1703$$
