Az olvasás küszöbén
Bár sok öt-hat éves akár már tudhat is olvasni-írni, azért a legtöbb óvodás még csak az olvasás elején tart. A jövendő iskolásokat a következőkkel segíthetjük olvasási előtanulmányaikban:
Naponta adjunk a kezébe egy könyvet, és minden nap olvassunk a gyereknek. Legyen erre egy meghatározott idő, pl. elalvás előtt, vagy óvoda után, de olvashatunk olyankor is, amikor éppen helyénvalónak érezzük, amikor már megunta a játékot, amikor egy kicsit le kellene csillapodnia, amikor túlságosan pörög, és meg kellene nyugtatni őt.
 |
Az olvasásra mindig megfelelő az idő, kivéve az étkezések alatt, amikor inkább beszélgethetnénk vele.
Még az olvasni tudó gyermekek is szeretik, ha olvasnak nekik.
Mindig legyen a gyermek könyve,általa elérhető helyen. Legyenek a könyvek a gyermek keze ügyében, a gyermek természetesen veszi majd fel a könyvet, és „olvas” (történeteket talál ki a képekhez, idéz a kívülről ismert mesékből, és idővel a szavakat is megpróbálja artikulálni).
Látogassunk el vele egy könyvtárba, és vegyünk ki vele együtt könyveket.
Ha óvodásunk szereti a tűzoltókat, akkor keressünk neki a tűzoltókról szóló meséket. Ha a mackókat szereti, akkor mackós mesekönyvet válasszunk neki.
 |
Beszélgessünk vele mesélés közben. Az óvódások szeretik megérteni a mesét, ez pedig már egy előgyakorlat lehet az iskolában a tanuláshoz. Tegyünk fel neki kérdéseket a mese közben: „szerinted most mit fog enni a maci?” és ehhez hasonlókat.
Bárhol járunk vele, nyugodtan olvassunk neki. Mutassuk meg, hogy az olvasás a mindennapok része. Olvassuk neki a boltok felett lévő táblákat, a boltban olvassuk fel neki az árukon lévő cimkéket, a STOP táblát, a járművek számát.
Hallgassunk vele együtt mesét, akár a rádióban, CD-n, videokazettán, magnókazettán. Vegyünk neki hangos mesekönyvet. A gyermekek szeretik, ha hallják a mesét, és közben a saját könyvükben nyomon követhetik a történéseket.
- Németh Ágnes -
