Szabadság és fejlődés

A gyermekek adottságainak figyelembe vétele, a saját fejlődési tempójukhoz igazított eszközök általi fejlesztésük és mindezek mellett a teljes szabadság biztosítása. Dióhéjban ez a Montessori-módszer.

Maria Montessori az első diplomát szerző nő volt Olaszországban. Műszaki és antropológiai tanulmányokat egyaránt végzett, de végül a gyógypedagógiában találta meg a valódi hivatását.

 Maria Montessori

Munkája során rájött, hogy ha a gyerekeket olyan környezetbe helyezi, ahol minden fejlesztőeszköz a rendelkezésükre áll, akkor a gyermekek maguktól is képesek fejleszteni különböző készségeiket, képességeiket. Ő volt az első, aki a gyerekek méreteihez igazította a fejlesztőeszközöket (ezeket róla nevezték el Montessori- eszközöknek), így egy saját kis világot teremtve számukra, melyen belül az ismereteiket maguk szerezhetik meg.

Az alapelve az volt, hogy a 6 év alatti gyermekek minden tudatosság nélkül, szivacsként fogadják magukba a külvilág információit, így alapvetően nem ismeretekre van szükségük, hanem olyan körülményekre, melyek „terelik” a figyelmüket és a megfelelő dolgokra összpontosítják azt.

Montessori a gyermek fejlődését három fő szakaszra osztotta:

0-6 éves korig:

Ez a legkritikusabb időszak, főleg az első három évben, amikor még a gyermek képes magát elfoglalni azzal, hogy érzékszerveivel kísérletezik. Ez az ún. kutató időszak. Ilyenkor a felnőttnek meg kell adnia a megfelelő mértékű szabadságot, hogy a gyermek felfedezze a külvilágot.

A háromtól hatéves korig terjedő időszak már a gyermek önképének és tudatának fejlesztésére szolgál. A gyermek ilyenkor már tudatában van annak, hogy tanul. Ezért a felnőttnek már hagynia kell, hogy a gyerek részt vehessen a valódi életben, önállóságra, cselekvésre kell késztetni őt.

6-12 éves korig:

Itt kezdődik el az igazi tudatos gondolkodás, az erkölcsi és morális értékrend alapjai is kifejlődnek, a gyermeket érdekelni kezdi az őt körülvevő természet. Ebben az időszakban a legélénkebb a képzelete és ekkor a legkíváncsibb. Elkezd függetlenedni az otthonától és megjelenik a csoporthoz való tartozás igénye is.

12-18 éves korig:

Ebben a korban fejlődik ki a szociális értékrend és ilyenkor kezd kristályosodni, hogy milyen társadalmi szerepet szeretne betölteni. A morális fejlődés ilyenkor a legintenzívebb. A társadalom pedig egyre nagyobb szerepet kap az életében.

Ennél a módszernél a pedagógus szerepe elsősorban nem az, hogy minősítse, osztályozza a gyermek eredményeit, hanem, hogy megteremtse a megfelelő környezetet és eszközöket, játékokat, esetleg kérdőíveket, feladatlapokat, melyekkel a jó irányba tereli a gyermek figyelmét. Fel kell ismernie az egyedi igényű gyermekeket, és ha kell, új módszereket kell kidolgoznia, hogy lekösse a figyelmét. Fontos, hogy ellenőrizzen, és ha kell, kijavítsa, korrigálja a gyermeket, de semmiképpen sem kell minősítenie, mert az visszavetheti a gyerek érdeklődését.

A módszer egyik nagyon fontos eleme, amit a szülőnek is biztosítania kell, az a szabadság. A gyermeknek meg kell adni azt a teret, melyen belül fejlődhet, ismereteket szerezhet egészen addig, amíg az nem sérti más gyermekek, vagy a közösség érdekeit.

A módszer valódi hatékonysága abban rejlik, hogy minden életkorban arra a tudásanyagra összpontosít, amit a gyermek éppen igényel és ennélfogva szivacsként képes minden erőfeszítés nélkül magába szívni. Így nem érzi tehernek a tanulást és ezáltal kisebb valószínűséggel lázad ellene.