A mi kis riporterünk – Kérdések özöne

A társalgás egy kíváncsi, locsi-fecsi négyévessel valóságos vallatásnak tűnhet a számunkra. A kedvenc szavai egyértelműen a kérdőszavak: Anyu, hova megyünk? Mikor érünk oda? Kivel fogunk találkozni? Apu miért nem jött velünk? Mit csinál most apu? Mit fog nekem hozni?

Az új mentális képességeinek részeként látni akarja a dolgok sorrendjét. Az állandó kérdezősködés másik oka, hogy egyre nagyobb a szókincse, és minden alkalmat megragad, hogy gyakorolja az új kifejezéseket. Kezdi megérteni, hogy a dolgokhoz okok tartoznak – és szeretné megismerni mindet.

Próbáljuk meg nem elhessegetni a kérdéseit – bár ez valóban sokszor igen bosszantó. Válaszoljunk, amire tudunk, és a válaszok legyenek rövidek, lényegre törőek, hiszen igazából nem vágyik hosszan kifejtett tudományos magyarázatokra, hogy miért kék az ég. Ha belefáradtunk a válaszolgatásba, kérdezzünk vissza: „Te mit gondolsz?” Ha túlságosan elfoglaltak vagyunk, kérjük meg, hogy várjon egy kicsit, hamarosan leülünk vele beszélgetni. (Tartsuk is be az ígéretünket!)

Ha van egy téma, ami állandóan visszatér a kérdései közt, akkor nyilvánvalóan jobban érdeklődik iránta a gyerek, úgyhogy menjünk el a könyvtárba, és keressünk pár könyvet, ami segít kielégíteni a kíváncsiságát. Ki tudja, hová vezetnek a kérdései? Talán mi is tanulunk néhány újdonságot, a felhőkről, a vonatokról, vagy a középkorról.

Képek forrása: flickr.com