Milyen idős a gyermeked?

A hároméves gyermek

Örökítsük meg a kis drágát

Ahogy egyre nagyobb és cukibb a gyerek, vélhetően egyre szívesebben osztanánk meg a hozzá fűződő élményeinket, róla készült képeket és videókat a családdal, rokonokkal, közeli barátokkal. Sajnos gyakori, hogy a nagyszülők, és más családtagok tőlünk messze élnek, de íme, néhány ötlet, hogy hozzájuk is eljusson minden:

  • Töltsünk fel fényképeket, videókat közösségi oldalakra, vagy esetleg készíthetünk saját weblapot, blogot is.

  • Kérjük meg a nagyszülőket, hogy vegyék fel, amint felolvasnak egy könyvet, és küldjék el valamilyen formátumban, így a gyerek maga mellett érezheti őket akkor is, ha távol vannak.

  • Küldhetünk képeket emailben, MMS üzenetben is.

  • Ha a távoli rokonoknak van számítógépük és internetes hozzáférésük, akkor egy webkamera és egy mikrofonos fülhallgató segítségével órák hosszat beszélgethetünk, ingyen és bérmentve – erre számtalan program biztosít lehetőséget. De még egy-egy születésnapon is részt vehet a távoli családtag a webkamerán keresztül!

De az élet egy hároméves mellett egyáltalán nem könnyű!

A „szeretem” és „utálom” könnyen lehet a gyerek két kedvenc szava ebben az időszakban. „Utálom a borsót!” „Szeretem a focit!” – kezeljük fenntartással ezeket a kijelentéseket, nem kell rohanni a boltba stoplis cipőért és sípcsontvédőkért, sem pedig kidobni a fagyasztóból a borsókészletet. A gyerek szeret kísérletezni ezekkel az erős szavakkal, mert segítenek neki meghatározni, ki is ő valójában.

A szülők gyakran keverednek vitába a gyerekkel a ruhák ügyében – de hacsak nincs valami különleges alkalom, ne bosszankodjunk. Hadd válasszon a fiókból, vagy az általunk előkészített ruhákból. Nem igazán passzolnak a ruhadarabok? Oda se neki, túl fiatal még, hogy aggódjon a divatrendőrség miatt. Ez egy lehetőség számára, hogy kreatív legyen és döntéseket hozzon az őt érintő kérdésekben. Adjunk neki általános támpontokat: „Ma hideg van odakint, úgyhogy pulóvert kell húznod.” Aztán hagyjuk, hogy kiválassza magának azt, amelyiket akarja.

Ha legközelebb nemet mondunk a gyerek valamelyik kérésére, ne csodálkozzunk, ha fogja magát, és megkeresi a partnerünket, és neki is felteszi ugyanazt a kérdést. A határvonalak keresése közepette bizony egyre ügyesebben és ravaszabban feszegetik a korlátokat. Elkezd jó sokat tárgyalni: Nagy harapást, vagy kis harapást? Ha megnyalom, az harapásnak számít? Ha mami azt mondja, hogy nem, akkor apu mondhatja azt, hogy igen? Sok problémának elejét vehetjük, ha tiszta, egyértelmű családi szabályzatot fektetünk le – és fel kell készülnünk egy ravasz, és kitartó kis gyerkőc próbálkozásaira.

Kitalálni, hogy mikor mondjunk búcsút a délutáni szundikálásnak elég trükkös dolog. Az egyetlen holtbiztos jel az, ha a gyerek rendszeresen élénk, eleven alvásidőben, és ellenáll, ha ágyba akarjuk dugni. Jó ötlet egy kis átmenettel megszüntetni az alvást, előbb vezessük be a „pihenőidőt” az addigi alvásidőben. Ekkor nem kell aludnia, de le kell feküdnie egy kis időre, akár egy csendesebb játékkal, vagy mesekönyvvel. Így pihenhet, feltöltődhet, és mi is tudunk szusszanni egy fél órát, vagy akár többet is. Talán kell neki némi alvás, de nem a teljes kétórás szundi.

Mint tudjuk, egy kis pihenés nekünk is kell, hogy feltöltődjünk, és élvezni tudjuk a gyerek mellett töltött időt. Akkor miért éreznénk magunkat bűnösnek, amiért kicsit magára hagyjuk a gyereket, hogy kikapcsolódjunk? Könnyen önzőnek tűnhetünk saját szemünkben, és nem mindig könnyű elmagyarázni a gyereknek, hogy mi most elmegyünk a barátokkal moziba. De legyünk egészen nyugodtak, semmiféle baj nem származik abból, ha elmondjuk neki az igazat. A gyereknek jót tesz, ha kipihentnek, vidámnak lát minket, és ha más felnőttek is törődnek vele rajtunk kívül. Magyarázzuk el neki, mit fogunk csinálni, mi fog történni – hogy ki fog vigyázni rá, hogy ugyanúgy meg fog majd fürdeni és lefekszik a szokott időben, hogy puszit kap majd tőlünk álmában, ha már hazaértünk, és a lényeget, hogy reggel találkozunk.

Csak azért, mert egy család vagyunk, nem muszáj mindent családként csinálnunk. A gyerek fejlődése szempontjából előnyös, ha a szülőkkel külön-külön is tud speciális kapcsolatot kiépíteni, ahogy az is, ha más családtagokkal, és a család barátaival is van erre lehetősége. Hasznos tehát, ha bizonyos dolgokat többnyire anyuval csinál (hajvágás, séta a parkban) más tevékenységeket pedig apuval végez (fürdés, bevásárlás). Remek mulatság lehet a gyerek számára egy váratlan közös program csak az egyik, vagy a másik szülővel, esetleg a nagyszülők valamelyikével.

A családi kirándulások fárasztóak lehetnek, ha a gyerek alvási szokásai hirtelen megváltoznak. Emlékezzünk, hogy csak néhány napig tart a megszokott kerékvágástól való eltérés, például amikor néhány napon át tovább marad fenn.  Hasonlóképpen, a visszazökkenés is rövid időt vesz majd igénybe, ha tisztázzuk a szabályokat, és állhatatosak vagyunk a betartásukat illetően.
Hozzászólások
1db hozzászólás
cache