Milyen idős a gyermeked?

A hároméves kilenc hónapos gyerek

Nehéz kérdések

Ahogy közeledik a gyerek negyedik születésnapja, sok-sok kérdés merülhet fel bennünk. Használhatja már a számítógépet? Fog még valaha megenni bármit is, ami nem fehér színű? Hogyan mondhat ekkora égbekiáltó hazugságokat? Az a rajz engem ábrázol?

A gyerek valószínűleg folyamatosan lenyűgöz bennünket az új képességeivel, a formák és színek felismerésével. Ebben az évben öles léptekkel halad. Úgy érezzük, hogy nem pusztán ügyes, de kivételesen tehetséges? Készen áll egy IQ tesztre?

Az az igazság, hogy még korán van ehhez. Az intelligenciatesztek nem tekinthetőek mérvadónak 5 éves kor alatt, így a negyedik szülinap környékén nem sokra megyünk az eredményükkel. Az átlagnál tehetségesebb gyereknek is ugyanarra van szüksége, mint a társainak: sok kötetlen időtöltésre, új élményekre, és persze rengeteg játékra.

Embert próbáló pillanatok

Egy három esztendős gyerek környezetében élni nem mindig mulatságos. Amikor a düh és hisztirohamok állandósulnak, és elfogy a türelmünk, elfáradunk, szusszanjunk egyet. Próbáljuk a következő relaxációs technikát: vegyünk néhány mély lélegzetet, és közben számoljunk el magunkban ötig, tartsuk lent, amíg eljutunk hétig, aztán lassan fújjuk ki nyolcra. Ismételjük meg négy-öt alkalommal, lehunyt szemmel, és mindjárt higgadtabbak leszünk.

Felkapni a gyereket, és beültetni a bevásárlókocsi gyerekülésébe kiváló módja, hogy gyorsan, lendületesen intézzük el a dolgunkat. De ahogy közelítünk a negyedik szülinaphoz, legyünk óvatosabbak, mindig győződjünk meg róla, hogy biztonságos-e. Sajnos sok gyerek köt ki az ügyeleten efféle balesetek miatt. Ha a gyerek már túl nagy ahhoz, hogy beleüljön, sétálnia kell mellettünk. Fontos, hogy ennek ellenére soha ne hagyjuk magára a boltban a gyereket, egyetlen pillanatra sem.

Előre megtervezni a napunkat, szervezett életet élni meglehetősen nehéz, ha az ember egy háromévessel él együtt. „Mindennek megvan a maga helye” mondogatjuk, ami igaz is, de csak amíg a gyerek tornádóként végig nem söpör a szobán. A legbiztosabb út a tébolyba, ha mániákusan ragaszkodunk a tökéletes rendhez és tisztasághoz. Az összes időnket és energiánkat felemésztené, hogy minden apróságot felszedjünk, a helyére tegyünk utána – és úgyis azt látnánk, hogy pár perc múlva megint szerteszét van minden. A gyerek fokozatosan tanulja majd meg, hogy elpakoljon maga után, ne hagyja szét a játékait, vagy ruháit. Valószínű, hogy az óvoda előtt nem tanulja meg – de az sem kizárt, hogy csak a gimnáziumi évek alatt rögzül benne végleg.

Hosszú időt töltünk azzal, hogy este építőkockákat, labdákat, plüssállatokat, és egyéb játékokat pakolunk a helyükre? Ne tegyük. Ebben a korban még javában élvezi a gyerek a „dobáljunk szét mindent!” játékot, így másnap reggel ugyanakkora rumli lesz. Hasznosabb lehet, ha alkalmanként kevesebb játékot adunk neki, így utána könnyebb lesz elpakolni.

Bizonyára már hallottuk a tanácsot, miszerint a következetesség nagyon fontos, amikor büntetést kell alkalmaznunk. Ez így van, lássunk egy párhuzamot, ami talán segít felfedezni a bölcsességet ebben a közhelyszerűen emlegetett mondatban: mit szólnánk ahhoz, ha a KRESZ, vagy mondjuk az adó mértéke napról-napra változna, mindenféle bejelentés nélkül? Bizonyára rengeteg stressz szakadna a nyakunkba, azáltal, hogy soha nem lehetnénk biztosak abban, hogy ismerjük-e pontosan a szabályokat. Valószínűleg nagy lenne a kísértés, hogy kipróbáljuk, meg lehet-e úszni valahogy a következményeket. Határozott, következetes szabályokra van tehát szükség a gyereknevelésben is.

Az elalvás előtti hisztik, és napközi dührohamok között könnyen felborul a harmónia köztünk, és a gyerek között. Mert a szülő is emberből van, és bizony a mi idegeink sem drótkötélből vannak. Minden szülővel előfordul, hogy elveszíti a fejét, hangosabban szól, mint szeretne, esetleg még a keze is eljár, pedig megfogadta, hogy soha, de soha nem fogja megütni gyermekét. Hidd el, gyermeked mindig megbocsát, nem számít, hogy mi történt ma, holnap tiszta lappal, és friss mosollyal indul majd a nap. Bocsáss meg te is magadnak, s ha úgy érzed, hogy túl indulatos voltál, ne szégyellj bocsánatot kérni gyermekedtől. Mondd el neki, hogy ma nagyon ideges és fáradt voltál, és ezért kiabáltál igazságtalanul. Meg fogja érteni – és azt is megtanulja, hogy ha hibát követünk el, akkor milyen jó is bocsánatot kérni.

Egészségedre!

Nagy gyerek nagyot tüsszent! Talán már el is kezdtük tanítani a zsebkendő használatára, de van egy másik módszer is, amit megmutathatunk neki: ha nem tudja időben elővenni a zsebkendőjét, forduljon meg, és tüsszentsen a könyökhajlatába. Ez még mindig jobb, mintha az egész szobát beterítené bacikkal.

Szeretik a többiek?

Ahogy a gyerek játszótársak egyre népesebb táborával múlatja az időt, nem ritka, hogy felmerül bennünk a kérdés: vajon népszerű a többiek körében?  Könnyen szerez barátokat? Megnyugtató a tudat, hogy a szociális érettség elérése terén is nagy a szóródás. Előfordul, hogy a gyerek négy-ötéves koráig nem mutat érdeklődést a kortársai iránt, mások nyitottabbak, barátkozósabbak. Idővel, ha bátorítjuk, és elég lehetőséget biztosítunk, hogy kapcsolatba kerülhessen más gyerekekkel, előrelépést mutat majd a zárkózottabb gyerek is.

Továbbra is legyen kéznél a fényképező

Gyakori, hogy a szülők rengeteg képet készítenek a kisbabáról, később, a rohanó hétköznapok során viszont jóval kevesebbet. De hamar észrevesszük majd, hogy nem az előre beállított, előre megkomponált képek lesznek a kedvenceink, hanem azok, amiket játék, vagy séta közben, spontán készítettünk. Mindig legyen tehát kéznél az a fényképezőgép, a játszótéren és a fürdőszobában egyaránt, hogy megörökíthessünk minden varázslatos pillanatot.

Cimkék: fejlődés, nevelés
Hozzászólások
0db hozzászólás
cache