A jó házasság példája

Magyarországon évente körülbelül 45 ezren mondják ki a boldogító igent. 2008-ban 25 155 pár döntött úgy, hivatalosan is véget vet a frigyének.

Kupon Mánia akció!

3 nap / 2 éjszaka wellness pihenés 2 fő részére a hévízi Kis Helikon Residence **** Hotelben 57% kedvezménnyel, mindössze 31.992 Ft-ért!

- 57% 74400 Ft helyett 31992 Ft

Országos

Már csak 50 kupon van

Nagyon sok a válás és a statisztikákat szemlélve kiderül, nem csökken a számuk, míg a házasságkötéseké nagyjából stagnál. Vajon miért van ez így?

Mondhatjuk, manapság kevésbé vagyunk képesek fenntartani a kapcsolatainkat, mint korábban. Valóban? Gondoljunk csak a nagypapára és nagymamára. Biztos, hogy az ő házasságuk eszményi volt? Nem mernénk a fejünket tenni rá… Csupán akkoriban nem volt divat válni. Mi pedig szépen megtanultuk, hogyan vigyük tovább a tőlük tanult negatív mintákat, azzal a különbséggel, hogy manapság jóval könnyebben élünk a szakítás és válás intézményével, mint annak idején.

Nincs két egyforma ember, nincs két egyforma kapcsolat se. Ám ez nem jelenti azt, hogy ne lennének követhető irányelvek, melyeket ha tudatosítunk magunkban, nagyobb eséllyel indulunk neki a boldog, holtomiglan-holtodiglan házasságnak. Arról nem is beszélve, hogy gyermekeink is látni fogják, hogyan csináljuk, és így ők is nagyobb valószínűséggel találják meg az utat egy hasonló értékes kapcsolat, illetve annak megtartása felé.

Építő vita

Ki ne vitázna néha össze a párjával, esetenként megemelve a hangját is? Sőt, esetenként a lurkók füle hallatára. Ilyenkor fontos, hogy a két fél ne vonuljon el duzzogva a lakás egymástól legtávolabb eső szegleteibe. Akár napokra. Igenis fontos a kezdeti indulatok után mély lélegzetet venni, és megtalálni a közös megoldást. A civódást lezárni egy öleléssel, puszival, csókkal. Utána pedig elmagyarázni a gyerekeknek, hogy a mami és a papi elragadtatták magukat, de attól még szeretik egymást és sikerült is megoldaniuk a problémát. Békésen, erőszak nélkül.

Ebből a gyermek megtanulja, hogy ha két ember szereti egymás, képes közös nevezőre jutni. Ráadásul így nem fogja azt hinni, hogy a szülők közti feszültségnek valamilyen, számára felfoghatatlan okból kifolyólag ő az oka.

Szeretet és vonzalom

Természetesen az ember visszafogja magát a vizsla gyermeki tekintetek előtt, de ki mondta, hogy egy-egy szájra puszit, könnyed simogatást, ölelést, kézfogást nem láthatnak? Ezzel egyrészt a köztünk lévő érzelmeket, vonzalmat is erősítjük, és gyermekünk megtanulja, hogyan lehet szavak nélkül elmondani a másikak, hogy „Szeretlek”.

Ha csemeténk azt látja, hogy kőszikla ridegséggel viseltetünk egymás iránt, vajon ő hogy fog viselkedni majdani párjával? Valószínűleg ugyanígy, és ő már nem csak a gyermekei előtt fogja majd kerülni ezeket az apró, intim gesztusokat.

Sok beszédnek

… nem minden esetben sok az alja. Számtalan tanulmány bizonyítja, hogy azok a gyerekek, akikhez kiskorukban sokat beszéltek a szüleik, jobban ki fogják tudni fejezni magukat. Ugyanez igaz a házasságokra is, minél többet beszélgetünk a párunkkal, annál jobban megismerjük, annál gördülékenyebb lesz a kommunikáció köztünk, annál kisebb az esély a félreértésekre és végül az elhidegülésre.

Gyermekeink pedig azt látják, hogy beszélgetünk reggeli közben, úton az ovi felé, takarítás közben, este vacsoránál stb. Valószínűleg ők is követni fogják majdan a példánkat, utat nyitva maguknak egy olyan kapcsolat felé, ahol a felek nem csak jól ellézengenek egymás mellett. Képesek lesznek a társukkal a kultúrától a politikán át az érzelmeikig megosztani a gondolataikat, valódi információáramlást hozva létre, ami nem éket ver majdan közéjük, hanem éppen ellenkezőleg, még jobban összekovácsolja őket.

Gyerekek nélkül

A családban fontos, hogy a tagok a lehető legtöbb minőségi időt töltsék együtt. A szülőknek pedig fontos, hogy néha kettesben maradjanak, hiszen pelenkázás, etetés, oviba, suliba rohanás közben nem igazán lehet ébren tartani azt a bizonyos lángot.

A gyerekeknek pedig nyugodtan el lehet mondani, hogy apu és anyu most moziba, vacsizni megy, tudatosítani kell bennük, hogy szeretitek őket, mindenben számíthatnak rátok, de ugyanakkor egy pár vagytok és néha szükségetek van rá, hogy kettesben legyetek.

Emellett bizony néha ki kell lépni a mindennapok taposómalmából, hogy újult erővel tudjátok folytatni. Ne legyen emiatt lelkiismeretfurdalásotok. Felnőtt emberek vagytok, bizonyos igényekkel, és a nagyi is biztos örülni fog, ha kényeztetheti egy kicsit az unokáját.

Játékosság

Nem kell mindig komolynak lenni, mert előbb-utóbb belesavanyodik az ember. Gyermekeitek előtt is nyugodtan csipkelődhettek (persze csak az ő fülüknek való poénokkal), sőt őket is bevonhatjátok. Egy nagy családi kacagás lesz az eredménye, mindenkiből kioldódik a feszültség, mindenki jól fogja magát érezni.

Ne féljetek tőle, hogy nem fognak így tisztelni benneteket. A tiszteletet nem pókerarccal, hanem következetességgel, megbízhatósággal, sok-sok szeretettel és odafigyeléssel lehet kivívni. Nevessetek hát együtt sokatszívből. Ráértek majd pityeregni, mikor csemetéitek szépen sorban az oltár elé állnak, és egymás után jönnek az unokák – remélhetőleg ők is olyan víg kedélyű, összetartó, szerető családba, mint amilyen a tietek.

Képek forrása: flickr.com