A kétéves három hónapos gyerek

Úgy tűnik, a kétéves gyerek egy pillanatra sem lassul, önfeledten tevékenykedik a játszótéren, barátokat szerez (még ha nem is tűnnek annak), könyörög nekünk, hogy „naaaa, csak még egy könyvet olvass már fel!”, és mindeközben olyan szépen fejlődik a beszédkészsége, hogy szinte felmerül bennünk, hogy lassan itt az ideje megtanulnia egy második nyelvet is.

Ha eddig nem történt meg, akkor valószínűleg hamarosan szembesülünk majd vele, hogy a kicsi minden segítség nélkül ki tud mászni a kiságyából. A szülők ilyenkor le is cserélik a gyerekágyat hagyományos matracra, vagy leszerelik a rácsot róla. A váltást megkönnyíthetjük, ha egy ideig csak a napközbeni szunyókálás alkalmával fektetjük hagyományos ágyba a gyereket, mielőtt éjszakára is azt használnánk.

Egy kétéves gyerekkel olyan gyakran adódnak „hatalmi harcok” mint amilyen gyakran a pitypang felbukkan a réten. A kicsi most tanulja használni az akaratát, emellett nagyon frusztrált is lehet ezekben a napokban. Állandó konfliktusba kerülhetünk tehát, ha nem vagyunk óvatosak! Tegyük világossá, mik a szabályok és az elvárásaink. Döntsük el, mely szabályok a legfontosabbak, például nincs dobálás, vagy nincs harapás, stb. Ezek azok a szabályok, amikhez aztán rendkívül következetesen ragaszkodni kell, és kérjük meg a gondozónőt, bébiszittert, hogy ők is tegyenek így. De ne akadjunk fenn olyasmin, hogy mennyi zöldséget kell ennie étkezésenként: nem kényszeríthetjük, hogy egyen.

Állítsuk a gyerek szépen fejlődő nyelvi készségeit a mi szolgálatunkba. Most már négyrészes utasításokkal is elboldogul. „Kérlek, fejezd be a játékot és pakold vissza az építőkockáidat a dobozába. Azután menj, keresd meg a cipődet és hozd ide.” Ez egy kitűnő módszer arra, hogy időt spóroljunk, mintha új karjaink nőnének. A kétévesek imádnak hozni-vinni dolgokat, és nagyon szeretnek segíteni.

Nem számít szokatlannak, hogy egy szülő felébred egy reggel, és rájön, hogy a felnőttekkel folytatott beszélgetései szinte kizárólag a gyerek körül forognak. Ilyenkor frissüljünk fel egy „gyermekmentes” vacsorával a partnerünkkel, vagy a barátnőkkel. A gyerek ne legyen ott, se fizikálisan, se verbálisan, beszéljünk más témákról. Ha ehhez nincs kedvünk, akkor is üljünk le valahol egy jó könyvvel és olvasgassunk. Csatlakozhatunk egy könyvklubhoz is, bár ha a többi klubtag között is vannak szülők, akkor könnyen visszakanyarodhat a beszélgetés fonala a történetről a gyerekekre…

Ha beteszünk egy DVD-t a lejátszóba, vagy bekapcsoljuk a tévét, értékes félórát nyerhetünk magunknak, főzésre, vagy egy kis pihenésre. Ha rövid időszakokra ül a gyerek a televízió elé, az nem baj – felmérések szerint a napi két óra tévézés nem okoz semmiféle kárt. De tartsuk észben, a túlzott tévénézés fiatal korban lassabb nyelvi fejlődést, elhízást, koncentrációs problémákat okozhat.

Nézzen a kicsi reklámmentes, életkorának megfelelő műsorokat. Az idősebb gyerekeknek készült produkciók ijesztőek vagy zavarba ejtőek lehetnek, akkor is, ha rajzfilmről van szó. Inkább csak akkor ültessük a tévé elé, ha tényleg halaszthatatlan dolgunk van, és le kell foglalni erre az időre, de lehetőleg ne váljon a tévézés a napi rutin részévé.

Rendkívül kimerítő napi huszonnégy órában a gyerekünkkel lenni. De egy-két éves korukban a gyerekekkel könnyen előfordulnak balesetek, leggyakrabban esések, mérgezés vagy fulladás. A legtöbb ilyen baleset nem azért fordul elő, mert a szülő nem elég elővigyázatos, hanem mert egy pillanatra kihagy a figyelme – gyermeked megtalálja azt az egyetlen pillanatot, amikor nem figyelsz rá, ebben minden kölyök nagyon tehetséges. Legyünk tehát fokozottan óvatosak a különösen stresszes időszakokban: a reggeli sürgés-forgásban, vacsora előtt, partikon, ha vendégeket várunk, vagy ha épp rohanunk valahová.

Íme, még néhány aktuális tanács, amit érdemes figyelembe venni a kétéves gyermekek szüleinek