A kétéves kilenc hónapos gyerek

A kétéves gyerek már egy igazi egyéniség. Megvan a maga sajátos temperamentuma, humorérzéke, és testalkata is. Nem beszélve egyre nyilvánvalóbb félelmeiről, és rossz szokásokról, amiket ki tudja hol szedett fel.

Nem kizárt, hogy egyre többet és többet fedezünk fel a kicsiben a saját személyiségünkből, vagy más családtagokéból. Néha a gyerek örökli a szülők temperamentumát, néha homlokegyenest különbözik tőlük. Személyiségünk nagyban befolyásolja, hogyan neveljük a gyereket, vagyis sokszor „beleneveljük” gyerekünkbe saját vérmérsékletünket. Például, ha mi remek atléták voltunk, az arra ösztönözhet minket, hogy minél több sportolási lehetőséget biztosítsunk a kicsinek, akkor is, ha ő inkább csendesen elbabázgatna. A lényeg, hogy elfogadjuk, és tiszteljük a gyerek személyiségét, és ne akarjunk másvalakit faragni belőle.

Természetesen jobban szeretjük a csöppséget, mint valaha, de mi van, ha kerülni kezdi az öleléseket és puszikat? Néha előfordul, hogy a nagyon aktív gyerekek egyszerűen nem bírnak egy helyben maradni, még egy ölelés kedvéért sem, hacsak nem túl fáradtak. Más esetekben az önállósodás egyik jele a „bújósság” elmúlása. Fogjuk fel úgy, mintha azt mondaná, „nem te vagy a kizárólagos főnök”, de ne érezzük ezt elutasításnak, és ne is erőltessük a dolgot. Ha a csöppségnek biztonságra, vagy szeretetre lesz szüksége, úgyis hozzánk szalad majd. Mi pedig megkergethetjük, puszival fenyegetve, játékból, ami egy hatalmas öleléssel ér majd véget.

Unjuk már, hogy mindig a régi, jól megszokott ételeket készítjük el? Tegyük kicsit vidámabbá az elcsépelt formulákat, vágjunk formára vékony sajtszeleteket sütőformákkal, vagy kenjünk mogyoróvajat kenyér helyett egy tortillára, és tekerjük fel. Készítsük el a felnőtt-kedvencek pindur változatát, például gyümölcsturmixot joghurttal, és szolgáljuk fel szívószálas pohárban. Kaphat fagyos nyalánkságot is, turmixoljunk össze málnát, szedret, epret egy kis vízzel, aztán fagyasszuk le formákba töltve.

Sok szülő gondolkodni kezd a következő gyerekről, mikor az elsőszülött végez a bölcsődével. Nincs általánosan elfogadott időpont, hogy mikor érdemes ilyesmit tervezni, de előny a két-három év korkülönbség mellett, hogy így a két gyerek tud majd együtt játszani. Nem jó ötlet beszélni egy közelgő kistestvérről az elsőszülöttnek, amíg a terhesség első harmadán túl nem jut a ruha-Outletben-Vasarolj-3-000-Ft-ertekben-most-mindossze-1-500-Ft-ert.html?utm_medium=keywords&utm_campaign=linkek&utm_source=GM-anyuci" target='_blank'>kismama – így nem kell magyarázkodnunk a gyereknek vetélés esetén. A következő harmadban már megoszthatjuk vele az örömhírt, bár célszerű addig várni vele, amíg elkezdenek látszani a terhesség jelei.

Vannak esetek, amikor a három már igazi tömegnek számít – főleg, ha a gyerek szeretkezés közben nyit ránk.  Ez nyilván elég zavarba ejtő lehet, de általában nem nagy ügy. Ha éjjel felriad a kicsi, valószínűleg úgyis túl fáradt ahhoz, hogy feltűnjön neki a szokatlan viselkedés, vagy hogy emlékezzen rá. Ha mégis rákérdezne, hogy mit csináltunk, ne jöjjünk zavarba, intézzük el annyival, hogy csak ölelgettük és szeretgettük egymást, aztán tereljük el a figyelmét egy pohár vízzel, vagy kérdezzük meg, szeretne-e egy kis masszázst. Előfordulhat, hogy a gyerek megijed a hangoktól, amiket kiadunk, vagy attól, amit lát, ilyenkor nyugtassuk meg, hogy mi is meglepődtünk mikor észrevettük őt, és segítsünk neki mihamarabb visszaaludni. Ilyen esetekben a jelszó a természetesség: minél kevesebbet problémázunk a helyzeten, annál könnyebben fogja gyermekünk feldolgozni a látottakat.

Íme, még néhány aktuális tanács, amit érdemes figyelembe venni a kétéves gyermekek szüleinek: