A kétéves tizenegy hónapos gyerek

Egy (majdnem)három éves gyerek nagy dolog, büszkék vagyunk rá! Mivel a beszédkészsége és a fizikai képességei igen sokat javultak az eltelt egy év során, könnyen abba a hibába eshetünk, hogy többet várunk el tőle, mint amennyit teljesíteni tud. Fejlődése fokozatos, és bár jóval több dologra képes, az érzelmi és szociális érettség fejlődéséhez sok időre van szükség – és ebből fakadóan sok szülői türelemre is. A gyerek logikája még nem tökéletes, egója viszont továbbra is egészséges. Úgy gondolja hát, hogy az egész világ körülötte forog – és talán nem is téved nagyot.

A gyerek egyre táguló világában egyre több dolog kap helyet, a fogorvosi székben töltött időtől a közös játékig a barátokkal, és talán már az óvoda is. Javuló felfogóképességre nagy szükség lesz most, mikor új dolgokat tanul – ahogy a türelmes szülőkre is. A hároméves gyerek egyre inkább igazi „nagyfiúnak”, vagy „nagylánynak” tűnik. Ám számtalan újabb bosszantó jelenségnek lehetünk szenvedői.

Unatkozunk, míg a gyerek teapartin vesz részt a babáival, vagy felépíti a piramisokat? Természetesen előfordul néha. Ott ülünk a földön és plafont bámuljuk… A gyerekkel játszani fárasztó és unalmas lehet egy felnőtt számára. Közismerten zsarnokoskodóak, indulatosak tudnak lenni, és képesek ugyanazt játszani újra és újra.

Ne érezzük zavarban magunkat, ha néha bátorítjuk a gyereket, hogy játsszon egyedül, ez építőleg hat az egyéniségére. Ugyanakkor keressünk más elfoglaltságokat, amiket együtt űzhetünk, és amikben mi is több örömünket leljük, például főzés, kertészkedés, vagy egy könnyű séta. Vagy hagyjuk, hogy a gyerek utánozzon bennünket, mialatt mi a házimunkát végezzük.

A bevásárlás is rumlisabb az utóbbi időben. Amíg a gyerek kisebb volt, csak beleültettük a bevásárlókocsiba, és lenyűgözte őt a harsány színek kaleidoszkópja. Most viszont felhangzanak majd olyanok, hogy „Akarok olyat” vagy „Kaphatok egy olyat?” Ne féljünk nemet mondani! Koncentráljunk arra, amiért jöttünk, vegyük meg, amit szerettünk volna, és ne engedjünk a követelőzésnek, hacsak nem akarunk még hosszú ideig ezzel a szokással együtt élni. A gyerek pedig hadd tanuljon türelmet és önkontrollt.

Nos és az esti fekvés! A gyerkőc már nagyon ráhangolódott a házban hallható hangokra, és jobb az időérzéke is, ráadásul felfedezte, hogy miután ő lefeküdt, mindenki más vidáman szórakozik! A lefekvés halogatása könnyen eredményezhet ilyesmit: „Szomjas vagyok.” „Anya masszírozd meg a hátam!” „El is felejtettem mondani, hogy mennyire szeretlek!” Legalább annyira bosszantó ez, mint amennyire aranyos.

Ha ebből probléma támad, emlékeztessük az esti rutinra: ezt és ezt és ezt csináltuk ma, most pedig ideje aludni. Mielőtt elhagynánk a szobát, kérdezzük meg, hogy van-e még szüksége valamire. Néhány szülő egy-két alkalommal még visszamegy, ha hívják, de többet nem szabad engedni, és ezt a szabályt a gyerekben is tudatosítani kell. Legyünk határozottak, de csendesek és nyugodtak, mert a gyerek észreveszi rajtunk, ha például mérgesek vagyunk. Ne alakuljon ki feleselés-vitatkozás, mert az csak felizgatja a gyereket – nem szükséges tehát hosszasan magyaráznunk az indokainkat.

Mihez kezdjünk a kis művész hatalmas munkásságával? Ez is egy apró bosszúság: gyűlnek a „gyönyörű” képek, és gyermeked egyet sem hajlandó kidobni! Mindent megőrizni szinte lehetetlen, és nem is praktikus. Válasszuk ki a kedvenceinket, a legjobbakat, és dobjuk ki a többit – amikor nem figyel. Rakjunk ki a jobban sikerült rajzok közül párat a falra vagy a hűtőajtóra, és hagyjuk ott egy ideig. Most, hogy a gyerek már nem kizárólag a pillanatnak él, hanem egyre jobban emlékszik, hogy mit csinált például tegnap, vagy azelőtt, büszkeséget és elégedettséget érezhet majd a művei láttán: „Nézd, én már ilyet is tudok!”

Íme, még néhány aktuális tanács, amit érdemes figyelembe venni a kétéves gyermekek szüleinek: