A kilencedik hónap második hetének eseményei

Gyermeked rázogatással, ütögetéssel, ledobással, eldobással fedezi fel a keze ügyébe kerülő tárgyak tulajdonságait a már jól bevált szájbavevős módszer mellett. A baba kezdi felismerni, hogy a tárgyakat használjuk valamire (a fésűt például hajunk rendbe szedésére), ezért aztán teljesen elbűvöli, ha csupa-csupa olyan dolog kerül a kezébe, amit ütögethet, döfködhet, tekergethet, rázogathat, ledobhat, nyitogathat.

A különleges funkciókkal rendelkező játékok, mint például a játéktelefonok, pedig szabályosan megbabonázzák gyermeked. Ha még nem tudja egyedül a füléhez tartani a kagylót, segíts neki, és tégy úgy mintha te lennél a vonal másik végén. A következő hónapokban szemtanúja lehetsz majd, amint gyermeked megtanulja eredeti funkciójuknak megfelelően használni a tárgyakat – megfésülni a haját, pohárból inni és a játék telóján csacsogni.

Az elválástól való félelem kezelése

Természetes, hogy gyermeked idegesen kezd viselkedni, mikor mások gondjaira bízod, ami tulajdonképpen a normális, egészséges fejlődés jele. Nem mintha ettől könnyebb lenne az elválás.

Így teheted könnyebbé a búcsúzást:

• A búcsú legyen szeretetteljes, de határozott. Ne húzd el, és ne engedd, hogy a pici könnyeitől a te szemeid is bepárásodjanak.


• Ha elbúcsúztál, menj. Állj ellen a kísértésnek, hogy visszafordulsz, és még egyszer ellenőrzöd, minden rendben van-e. Ez egyiktöknek se fogja könnyebbé tenni a búcsút, sőt.


• Ha megérkeztél, hívd fel a gyermekre vigyázót, hogy hogy van a picúr. A válasz valószínűleg az lesz, hogy nem sokkal távozásod után felszáradtak a könnyei és serényen belevetette magát a játékba.


• Hazaérkezésed után tölts valamennyi időt kettesben a babával.


• Előfordul, hogy a gyerekek az egyik szülő távozását jobban a lelkükre veszik, mint a másikét. Ha te vagy az, akinek a távozása minden esetben jóval traumatikusabb reakciót vált ki a gyerekből, akkor jobb, ha inkább a babával maradsz és amikor csak lehet, párod vállalja fel a távozó szerepét.