A kis hamis!

Habár a harapdálás ijesztően hat a szülőkre, nem olyan aggasztó a helyzet, mint elsőre gondolnánk. A fogacskák efféle használata nem jelenti azt, hogy felnőve a gyermek viselkedészavaros vagy agresszív lesz. Nézzük, miért viselkednek így a kicsik és hogyan lehet orvosolni a problémát.

Kupon Mánia akció!

BMW E46 360LE versenyautó vezetés 66% kedvezménnyel, mindössze 39.900 Ft-ért!

- 66% 120000 Ft helyett 39900 Ft

Országos

Már csak 19 kupon van

Miért harap?

Az egyik ok a fogzás. Az íny feszül, duzzad, valahogy enyhíteni szeretne a kicsi ezen a felettébb kellemetlen érzésen. …és már rá is csattan az állkapcsa az anyukára, apukára, tesóra.

Két éves kor körül azonban már nem a fogzás okozza a „hamisságot”. A gyermeket rengeteg új inger éri, melyeket nem tud feldolgozni, nem tudja magából kibeszélni azokat. Ettől frusztrálttá válik, amit valahogy le kell vezetnie. Jön a hiszti, a fejverés, a csapkodás és a harapás. Válogatás nélkül, jaj annak, aki a közvetlen közelében tartózkodik!

Mit tehetsz?

A legjobb, ha megőrzöd a hidegvéred, és szépen, nyugodtan eltávolítod gyermeked az áldozat közeléből. „Nem, nem szabad harapni!” – mondd neki nyugodtan, határozottan, és szépen ültesd le egy-két percre.

Mindenképpen állj ellen a kísértésnek, hogy még ha játékos formában is, de visszaharapj! Ezzel ugyanis csupán azt üzened neki, hogy okés a harapás.

Emellett légy mindig résen, mikor látod, hogy gyermeked harapni készül, állítsd le. Ne feledd, a harapással a stresszt vezeti le, és ha egyszer ráérez az ízére, nehéz lesz leszoktatnod róla. Tehát, ha észleled a harapás előjeleit, ne engedd neki, inkább segíts, hogy megtanulja másképp kifejezni a benne lévő indulatokat. Tanítsd meg neki, hogy kimondja: „Mérges vagyok./Haragszom.”. Emellett vehettek közösen néhány nyugtató, mély lélegzetet is.

Jó megoldás lehet az is, ha a felgyülemlett feszültséget mozgással adja ki magából a gyermek. Ugráljatok, táncoljatok, mikor észreveszed rajta az intő jeleket. Vagy csupán semlegesen jegyezd meg, hogy „Ó, a kis kutyuli már megint harapna, de ne hagyjuk neki!”. Így anélkül, hogy bántó lennél, felhívod rá gyermeked figyelmét, hogy éppen mit is készül csinálni, és képes lesz megtanulni, hogy az ellenőrzése alatt tartsa a harapdálást.

Amennyiben a gyerkőc hajlamos a harapdálásra, a bölcsiben, oviban jelezd a nevelőknek, hogy figyeljenek rá oda, és így meg tudják akadályozni az esetleges baleseteket. A nevelők annak is biztos örülni fognak, ha elmondod nekik, milyen módszerrel szoktad megelőzni a harapást, vagy megnyugtatni gyermeked.

Végül, de nem utolsó sorban, ne feledd, a harapdálás a gyerekek túlnyomó részénél előbb-utóbb elmúlik, a kelleténél ne keríts neki nagyobb feneket, hiszen nem azért csinálja, mert rossz, hanem azért, mert nem tudja másként feldolgozni az őt érő ingereket – ne fokozd hát a benne felgyülemlett feszültséget!

Képek forrása: flickr.com