Milyen idős a gyermeked?

A négyéves gyermek

Játék és fejlődés

Üdvözlünk az esztendőben, ami során tökéletesednek a régi képességek, és nyaktörő sebességgel születnek újak! Ez egy tipikusan élettel teli, energikus, barátkozós év lesz. Az alapok, mint a beszéd, a futás, vagy a rajzolás, már jól mennek, a gyerek készen áll, hogy a tökélyre fejlesztve használja őket. Még a zárkózottabbak is elkezdik jobban élvezni a felnőttek, és más gyerekek társaságát, az egészen kicsiktől (akik mellett igazán nagynak érezhetik magukat) egészen a dédszülőkig. Most mindenki izgalmas, érdekes, legyen szó a postásról, az unokatestvérekről, vagy új, ismeretlen arcokról a játszótéren.

Az önállóság apró léptekkel közelít: a gyerek megtanulja önállóan bezipzárazni a kabátját, megismeri az otthoni vagy a bölcsődei szabályokat, és empátiát érez a játszótársa iránt, aki elesik a játszótéren. Folyamatosan dolgoznak benne ezek a változások – és közben továbbra is meg kell küzdenie a kihívással, hogyan aludja végig az éjszakát.

A negyedik születésnappal bizonyára érkezett néhány (vagy több mint néhány) új játék is a házba. Ideje a szülinap utáni tisztogatásnak. Nézzük át a gyerek játékait, és ha találunk olyanokat, amiket egy ideje nem láttunk már „akcióban” vagyis a gyerek nem igazán játszik már vele, nyugodtan szabaduljunk meg tőle. A legjobb, ha ezt csak suttyomban végezzük el, hiszen ha rákérdezünk, a gyerek minden bizonnyal azon lesz, hogy minden játéka megmaradjon. Ebben a korban még nem fog neki feltűnni, ha néhány dolga eltűnik, hacsak nem említi meg neki valaki szándékosan. Ha mégis aggódunk emiatt, akkor ne dobjuk ki azonnal a feleslegesnek ítélt játékot, hanem tegyük egy dobozban a garázsba, vagy valami hasonló rejtekhelyre, és tároljuk ott egy-két hétig, amíg meggyőződünk arról, hogy nem fogja hiányolni őket. A kiszanált játékokat nem kell kidobni, sok jótékonysági szervezet fogadja örömmel az ilyen jellegű adományokat. Biztosan jó helyre kerülnek, jó célt szolgálnak, és az sem elhanyagolható előny, hogy kisebb kupira számíthatunk majd otthon.

A kevés játék nemcsak a rendtartásban segít. Annak a gyereknek, akinek túl sok játéka van, nehezebb huzamosabb ideig fenntartani az érdeklődését egy dolog iránt. A kevesebb játék előnyösebb, és könnyebben kiválaszthatók azok, amik megfelelőek az egész család számára: a gyereket lekötik, viszont csendesek, kevésbé viselik meg a felnőttek idegeit. Ha mégis sok játék gyűlt össze, akkor tegyük őket dobozokba, hogy ne legyen mindig minden a gyerek szeme előtt. Időnként élvezettel fog kiborítani egy-egy dobozt, néhány játékot kivesz, a többit – jó esetben – visszarakosgatja. Így egyszerre van sok játéka – mégis kevéssel játszik.

Azon tűnődünk, vajon készen áll-e a gyerek arra a videójátékra? Őrizgessük még a pénzünket egy ideig. Nem arról van szó, hogy egy négy éves gyerek nem tudja kezelni (dehogynem tudja!), csak egyre több bizonyíték utal arra, hogy ezek a játékok bizony függőséget okozhatnak. Majd ha elkezdi az általános iskolát, nem lesz menekvés: még ha neki nincs is videójátéka, a barátainak biztosan lesz. Most viszont egyelőre tartózkodjunk még ettől, ne alakuljon kis rossz szokás belőle, inkább fedezzünk fel közösen más játéklehetőségeket, például a szabadban.

Ha a gyerek panaszkodik valami miatt, gyakran a türelmetlenség, vagy a bosszankodás az első reakciónk. Próbáljunk empatikusak lenni. A panaszkodás is egy vélemény, és mi azt szeretnénk, ha megértené, hogy helyes dolog kimondani azt, amit gondol, vagy amit érez. Próbáljuk tehát segíteni, hogy ki tudja fejezni, mi is zavarja valójában, olyan szavakkal, amik senkinek nem sértik az érzéseit.

Elnézést kell kérnünk a gyerektől, ha elveszítjük a fejünket előtte? Sok gyerekszakértő állítja: igen. A beismerés, hogy hibáztunk, nem fogja aláásni a tekintélyünket, inkább hitelessé tesz bennünket. Ha elismerjük, hogy igen, átléptük a normális viselkedés határait, megerősítheti a gyerekben, hogy a szabályok, illetve azok betartása nagyon fontos. Megmutatjuk, hogy mi is csak emberek vagyunk, és modellezzük a megbánást. Mindemellett azt se feledjük, hogy jobban fogjuk érezni magunkat utána!

Most, hogy a gyereken egyre gyakrabban jelennek majd meg vágások, horzsolások, tartsunk otthon elegendő mennyiségű, méretű és típusú kötszert, ragtapaszt és hasonló holmikat a gyógyszeres szekrényben. A bébiszitter, nagyi is tudjon róla, hol van, és mindig tartsunk jégkockát a hűtőben. Azok a sebtapaszok, amiken vicces figurák, esetleg a gyerek kedvenc mesehősei vannak, jobban gyógyítják a sérüléseket – főleg ha ölelés is jár melléjük. Az sem árt, ha valami egyszerű krémet kinevezünk „csodakenőcsnek” – esetleg maga Törpapa készítette a laboratóriumában –, ezzel a kék foltokat remekül lehet „gyógyítani”.

A garázs is legyen gyermekálló

Van egy olyan területe a háznak, amiről gyakran megfeledkezünk, mikor a biztonságot, „gyermekállóságot” ellenőrizzük. Ez a terület a garázs. Ennek a kis hanyagságnak az az oka, hogy a gyerekek – akiknek a szülei egyre szemfülesebben ügyelnek, hogy az otthonuk biztonságos legyen – meglehetősen ritkán merészkednek oda az első néhány évben. De a négyévesekkel már más a helyzet, ők már belátogatnak néha a bicikliért vagy egyéb, a garázsban tárolt játékokért. Győződjünk tehát meg arról, hogy minden szerszám, üzemanyag, festék, növényvédőszer, vagy egyéb vegyszer el van zárva, a gyerek nem férhet hozzá, és nincs más veszélyforrás, semmi nem dőlhet rá, semmiben nem bukhat fel, semmibe nem eshet bele. Ha megtettünk minden szükséges óvintézkedést, akkor se feledkezzünk meg arról, hogy egy ügyes és kíváncsi négyéves elől szinte lehetetlen mindent elzárni, szóval egyik szemünket mindig tartsuk rajta, ha a garázsba téved.

Ha beteg a gyerek

Ha a gyerek beteg, lázas, azt már előbb tudhatjuk, minthogy bevetnénk a hőmérőt: a mi kis energiabombánk fáradt, kedvetlen, és szokatlanul csendes. Legtöbbünk ilyenkor azonnali gyógyulást szeretne, de ne feledjük, a legtöbb gyerekkori lázzal járó betegséget vírus okozza, azok pedig nem reagálnak az antibiotikumos kezelésre. Ne várjuk el az orvostól, hogy írjon fel receptet, ha úgy dönt, hogy a lázat csak egy kis megfázás, vagy egy enyhébb fertőzés okozza. Inkább kapjon a gyerek sok folyadékot, és még több törődést, kedvességet. Beszélgessünk vele, hogy milyen erős a szervezete, és mennyire dolgozik, hogy legyőzze a betegséget. Ahogy jobban lesz, javuló kedve és visszatérő energiája feledteti majd velünk a nyugtalan órákat, amiket az ágya mellett töltöttünk. Ha óvodába jár gyermekünk, ne engedjük vissza a közösségbe, amíg teljesen meg nem gyógyult. Ez nem csak azért fontos, hogy a többi gyerek ne betegedjen meg, hanem azért is, mert a kicsi legyengült szervezete nem fog tudni ellenállni a többi vírusnak. Ha a látszólag egészséges, de még gyenge gyereket közösségbe engedjük, akkor egy héten belül újabb hapcik érkeznek. Érdemesebb inkább még 2-3 napot otthon tölteni, mint a teljes következő hetet!

Reggelizzetek!

Az egész család szakítson időt a reggelire. Ezt az étkezést hagyják ki a leggyakrabban, részben azért, mert mi felnőttek folyton rohanunk, a gyerekeknek pedig sokszor nincs étágya ébredés után. A reggelizés jó szokás a gyerek számára, hiszen feltölti az elemeket, serkenti az agyműködést, így jobban tanul, jobban viselkedik, kevésbé kalandozik el a figyelme, és az elhízásnak is kisebb az esélye. Persze ez nemcsak a gyerekre vonatkozik, mindannyian jobban érezzük majd magunkat egész nap, ha reggel eszünk pár falatot. Mindig legyen otthon tej és lehetőleg banán: a legnagyobb kapkodásban is meg lehet inni egy pohár tejet, kakaót és elmajszolni egy banánt – jobb híján gyors reggelinek ez is megteszi.

Hozzászólások
8db hozzászólás
cache