|
Milyen idős a gyermeked?
2010-04-18
4 komment Bizonyos esetekben mind a szülők, mind a gondozónők előítéletekkel élnek a gyermekek irányába és hajlamosak egy-egy jelzővel megbélyegezni a csöppségeket. Egy csoporton belül megtalálható a rossz gyerek, az érzékeny, a sírós, a szószátyár és még sorolhatnánk, viszont ha ezek a jelzők többször is elhangoznak, például a gondozónő szájából, akkor egy idő után a többi gyerek is előszeretettel fogja alkalmazni, és ezzel a megbélyegzés ördögi köréből nincs kilépés. Persze azt nem állítjuk, hogy minden bölcsőde és óvoda ebbe a körbe tartozik, viszont nagyon is élő problémáról van szó, mely végigkísérheti a gyermekünk egész életét. Igen, nem túlzás! Olyan lelki sérüléseket és nyomokat hagyhat a gyermekben egy-egy jogtalanul odabiggyesztett szó, mondat, hogy azt a gyermek akár hosszú ideig is magában hordozza, nem tudja feldolgozni. A rosszkor, rossz helyen alkalmazott kifejezések a bölcsődés, óvodáskorú gyermek lelkében nagyon erősen megmaradnak, így nem mindegy, hogy a nevelőnő hogy viszonyul ezekhez. Nem mindegy, hogy a „buta vagy” vagy a „most egy kicsit bután viselkedtél” mondattal zárja le a konfliktust, mert bármennyire is jelentéktelennek tűnik a dolog, komoly súlya van.
A legtöbb esetben igen kevés beleszólása van az intézményi nevelésbe a szülőknek. A kialakult helyzetet az otthoni beszélgetések és a játék oldhatja, illetve az, ha elmagyarázzuk gyermekünknek a konfliktus lényegét, jellemzőit, természetesen azon a szinten lekommunikálva a a dolgot, hogy megértse: „nem vagy buta, csak bután viselkedtél, mert…” Nagyon jó módszer, ha például játékállatokkal lemodellezve a bölcsődét, óvodát, a gondozónőt, eljátszatjuk a gyermekkel a napi eseményeket, illetve ha gyakran és sokat beszélgetünk vele arról, hogy mi történt a nap folyamán. Természetesen ezt sem szabad túlzásba vinni és erőltetni. A gyermek egy idő után maga is megnyílik a szülő előtt, viszont azzal nem segítünk, ha faggatjuk és mindenáron rá akarjuk bírni, hogy meséljen. Ilyenkor még inkább egy burkot von maga köré, melyet egyre jobban meg is erősít és áttörhetetlenné tesz, ha rendszeresen a szülői „mindenáron megtudom” kérdezgetés áldozatává válik. A türelem és a kitartás nagyon fontos, ha pedig a helyzet nem javul, akkor mindenképpen beszélni kell a gondozónővel, óvónővel vagy más intézményt választani.
Gyakran előfordul, hogy az ilyen és ehhez hasonló megbélyegzések abból adódnak, hogy a gyermekünk viselkedése a bölcsődében, óvodában teljesen eltér az otthonitól. A más körülmények között, más közösségekben virgonc, jókedvű gyermek az óvodában, bölcsődében egyszerre visszahúzódóvá, szégyenlőssé válik, vagy esetleg agresszívvá. Ennek nyilvánvalóan valami oka van, tehát érdemes kideríteni, hogy mi okozza benne a feszültséget, illetve, hogy miért vonul a háttérbe (fél a gondozónőtől, megbántották valamivel, rendszeresen, erősen rászólnak stb.) Ha ilyet tapasztalunk, akkor szintén a gyermekkel és az intézménnyel való kommunikációnak kell előtérbe kerülnie, hiszen minden megoldás alapja ez lehet.
A szülő részéről nagyon fontos a türelem és a megértés. Persze ha saját gyermekünkről van szó, anyatigrisként védjük és ezért sokszor vitába is szállunk, viszont tudni kell azt is, hogy a gyermekünk a bennünk lévő feszültséget is érzékeli. Próbáljuk meg minden esetben higgadtan szemlélni a dolgokat és higgyük el, hogy így a megoldás gondolata is könnyebben ránk talál. Kedves Szülők! Nektek vannak hasonló tapasztalataitok? Osszátok meg velünk, segítsünk egymásnak! Ki milyen megoldást javasol a megbélyegzés problémájára? -BB- Képek forrása: flickr.com
Cimkék:
bölcsőde
4db hozzászólás
|
Anyuci blogger fal  Gyerekrovat Book.hu könyvajánló 
Schmidt Egon
Donászy Magda
|
