Időbe telik, mire a gyerek megtanulja, hogyan fejezze ki, hogy mit szeretne csinálni, vagy mit vár el tőlünk. E tekintetben is függ tőlünk, hogy modellezzük neki, a szociális szokásokat. Például, ha minden alkalommal azt mondjuk, „elnézést” valahányszor félbe kell szakítanunk egy beszélgetést, megtanulja, hogy ez a megfelelő módja annak, hogy tapintatosan hagyjuk félbe a társalgást. Talán észre sem vettük, és már meg is tanítottunk neki néhányat az alábbiakból:
- „Én is játszhatok?” Ez megtanítja, hogyan csatlakozzon egy már zajló tevékenységhez.
- „Köszönd meg szépen a süteményt.” Ez megtanítja, hogyan fejezze ki a háláját.
- „Kérdezd meg Pistit, kipróbálhatod-e a biciklijét.” Megtanulja, hogy kell udvariasan kérni.
- „Ez nekem nagyon rosszul esik.” Megmutatja, hogy a síráson-kiabáláson kívül máshogy is ki lehet fejezni az érzelmeket.
 |
Pssszt!
Szeretnénk istenigazából magunkra irányítani a gyerek figyelmét? Akkor beszéljünk hozzá suttogva. Azt hihetnénk, hogy épp az ellenkezője működik jobban, de a kiabálástól megijedhet, illetve ha túl sokat hallja, egy idő után megszokja, és nem fog különösebb érdeklődést mutatni iránta. A suttogás viszont ellenállhatatlanul érdekes a kicsik számára, közelebb hajolnak, hogy jobban hallják a különleges szavakat, amiket Anyu mond. A három év körüli gyerekeket mágnesként vonzzák az olyan szavak, mint a „titok” a „különleges” vagy a „varázslatos”, amik azt sugallják számára, hogy valami csodálatos vagy izgalmas dolog van készülőben.
Képek forrása: flickr.com