A Télapó nyomában

Mindenkinek szüksége van mesékre, és kitalált alakokra, akik kedvesek, mindig tudják, hogy mi az, amit szeretnénk, és azzal lepnek meg. A Mikulástól a jól megérdemelt csokit várjuk, a Jézuskától pedig azt, hogy évről évre elhozza a hőn áhított babát, legót és egyáltalán: teljesítse az összes kívánságunkat. De vajon mit vesznek észre a gyerekek mindezekből? A télapógúnyás szomszédokból és Mikulás szolgálatoktól rendelt illúziókból?

Kupon Mánia akció!

Közkívánatra újra! Wellness pihenés az Amira Hotelben 51% kedvezménnyel, mindössze 44. 900 Ft-ért!

- 51% 91900 Ft helyett 44900 Ft

Országos

Már csak 47 kupon van

Timi és Áron sosem bízták a véletlenre. Már egész kicsi korukban, levélben kérték az ajándékot a Jézuskától. Anyukájuknak diktálták, hogy melyek azok a dolgok, amiket karácsonyra kapni szeretnének, hiszen írni még nem tudtak. December 5-én este egy szívecske formájú lapra íratták fel a kívánságaikat, majd szöveggel kifelé a hideg ablaküvegre ragasztották azt. Reggelre persze a levél eltűnt, hiszen a Mikulás elvitte azt a Jézuskának, miután kirakta a sok finomságot és az adventi naptárt a tisztára suvickolt gyerekcipők mellé. Karácsonykor pedig a korábban kért játékok ott gubbasztott a fa alatt a kicsik nagy örömére!

Ez igen praktikus megoldás, hiszen az ünnepek össze vannak kötve, a gyermekek számára is érthető és logikus a menetrend - mégis megőrzi az ünnep titokzatosságát! Ám sok szülő nem elégszik meg ezzel, s minthogy december elejétől a végéig Mikulások tömkelegét látják gyermekeink az utcákon, boltokban - élőben vagy képen -, sokan választják inkább azt a módszert, hogy a Télapó becsöngessen hozzájuk. Gondolják, ezzel fognak igazán nagy meglepetést és örömet okozni. Ám nem mindig történik meg a csoda...

Ma már a Mikulást is úgy rendelhetjük, mint a pizzát - telefonon, neten -, ez azonban nem volt mindig így. Ha korábban egy szülő ilyesmivel akart kedveskedni a csemetéjének, akkor kénytelen volt maga felölteni a télapójelmezt, esetleg befogni egy szomszédot, vagy éppen a nagypapát. Ez történt egyik évben a Marton családnál is. Testi adottságokból adódóan hárult a kihívás a nagypapára, aki egy nagypocakos és fehérszakállas férfi volt - nemcsak akkor este, hanem az év 365 napján is. A sapkában és a kabátban pedig épp úgy festett, mint az igazi, lappföldi Mikulás. Senki sem számított azonban arra, hogy ez a végtelenül kedves öregúr halálra fogja majd rémiszteni kedvenc unokáját, Sárit. Az ötéves kislány, aki máskor imádva bújt a szeretett nagyapó ölébe, akkor a féltve őrzött üveggolyó gyűjteményével dobálta meg a tetőtől talpig pirosban lévő öregembert!

Tavaly hasonló dolog történt Kalmáréknál is. A szülők úgy döntöttek, hogy összeterelik a család összes kisgyerekét, hogy együtt ünnepeljenek, és persze azért is, hogy csak egy helyre kelljen Mikulást rendelni. A hét csöppséget sorban a kanapéra ültették, majd nem sokkal később csengettyűszó hallatszott. Ekkor lépett be kémény híján a panellakás bejárati ajtaján a fizetett - és meglehetősen cingár - Télapó, aki igyekezett minél hihetőbben, lomhán bandukolni az őt méregető gyereksereg felé. Helyet foglalt a fotelben és név szerint kezdte magához szólítani az apróságokat. A nagyobb gyerekeknek csak a kezükbe adta a csomagot, a kisebbeket azonban az amerikai filmekhez hasonlóan az ölébe ültette és arról faggatta őket, hogy idén jók voltak-e. A négyéves Ádám azonban szkeptikus volt. Amikor a Télapó a combjára ültette őt, a kisfiú nagyot rántott a bácsi műszakállán, amely persze Ádám kezében maradt. A szobában egy pillanatra néma csend lett úrrá, majd nem sokkal később valamennyi gyerek hangos sírásban tört ki.

Linda kislányként mindig is nagy izgalommal várta, hogy jöjjön a Mikulás. Azonban nagyon hamar rá kellett jönnie arra, hogy nem is egy mesebeli lény teszi az ablakába a csomagot, illetve a fa alá az ajándékokat. December ötödikén este mindig korán ágyba dugták, mondván minél hamarabb elalszik, annál előbb eljön a reggel. Mivel tudta, hogy az anyukája helyezi az ajándékokat a csizmájába, minden évben megfogadta, hogy nem alszik el és kifigyeli őt. Ez azonban valahogy sohasem sikerült. A kislányt mindig hamarabb nyomta el az álom, minthogy fülön csíphette volna a „Mikulást”.

Nóri, a háromgyermekes anya sokáig "hozatta házhoz" a Mikulást. Szép nagy családi házuk van, ezért azt a megoldást választotta, hogy a gyermekek nem is találkoztak a pirosruhással, csak azt látták, hogy egy ajtó vagy egy ablak előtt elsuhan. Ez volt az igazi izgalom! Rohanás a Mikulás után, lehetett keresgéni, megnézni a lába nyomát a hóban, vagy éppen a sárban - sajnos ez utóbbi volt a gyakoribb. A két nagyobb fiú már kamaszodik, csupán a nyolcéves Szabrina mutatott némi kiváncsiságot a Mikulás iránt, ezért tavaly inkább elküldte a kislányt a nagymamával egy bevásárlóközpontba, hogy ott találkozzon vele. Volt ám meglepetés, amikor a nagyi kétségbeesetten hívta Nórit: Szabrina bőg, teljesen ki van akadva, hogy kisbabának hiszik, aki még hisz a Mikulásban...

Igen, mindenkinek szüksége van mesékre, kitalált lényekre és csodákra. De sokszor nehéz eldönteni, hogy mi az igazi meglepetés és öröm: a sosem látott, titokzatos Mikulás, avagy a megszemélyesített Télapó!

Képek forrása: flickr.com