Fontos tudnivalók a speciális tanulási nehézségről, azokról a gyermekekről, akik intelligensek és okosak, mégis semmivel sem magyarázható, ám jelentős tanulási problémákkal küzdenek.
A „speciális tanulási nehézség” meghatározása szerint az az állapot, amikor egy gyermeknek átlagos, vagy átlagon felüli az intelligenciája, mégis váratlan és megmagyarázhatatlan okok miatt a tanulás egy, vagy több területén jelentős elmaradást mutat kortársaihoz képest. Lássuk csak, mit is jelent ez pontosan!
 |
A tanulási nehézségeket két nagy csoportra oszthatjuk, az egyikben kapnak helyet az írással (diszgráfia, lásd cikkünk: A diszgráfia), olvasással (diszlexia, lásd cikkünk: A diszlexia), számolással (diszkalkulia, lásd cikkünk: A diszkalkulia) vagy akár a helyesírással kapcsolatos problémák. A másik csoportba szintén a tanulással kapcsolatban álló, bár koránt sem olyan könnyen felismerhető gondok kerülnek, mint például az, hogy a gyermeknek gondjai vannak a társadalmi alkalmazkodóképességével, vagy a mozgáskoordináció megtanulásával. Általában ezek összefüggésben is állnak egymással, és igen sok esetben több tanulási nehézség is jelentkezik egyszerre egy gyermeknél.
A tanulási nehézség diagnózisának felállítása gyakorlatilag kizárásos alapon működik, vagyis nem lehet a fogalmat addig alkalmazni egyik gyerekre sem, amíg az iskolai teljesítőképesség elmaradásának egyéb okait ki nem zárják a szakemberek. Meg kell vizsgálni, hogy a gyermeknek nincsenek-e
- érzékelési zavarai – vagyis jól lát, és jól hall,
- nincs-e esetleg agykárosodása,
- figyelembe kell venni a gyermeket ért környezeti hatásokat is (ugyan is könnyen előfordulhat, hogy egy probléma a rossz tanítási módszernek az eredménye, vagy a gyerek sokat hiányzott, mulasztott az iskolában, és emiatt nem tud felzárkózni a társaihoz)
- valamint az érzelmi tényezőket is szem előtt kell tartani a vizsgálat során, hogy biztosan nem érte súlyos megrázkódtatás a kisgyereket, nem élt-e át valamilyen traumát esetleg.
 |
A tanulással kapcsolatos problémák legkorábban akkor észlelhetők, amikor a gyerek betölti a 8. életévét, mivel ekkora már az iskolai követelmények fokozódnak annyira, hogy az esetleges gondok, és hiányosságok felismerhetővé válnak. Általában a pedagógus az, aki először szembesül a helyzettel, és felkeresi a szülőket, hogy a gyermek teljesítményével vagy magatartásával problémák vannak – hiszen leginkább ő az, aki a kortársaival össze tudja hasonlítani őt. Sokszor azonban a szülők észlelik a gondot előbb – feltéve, hogy rendszeresen tanulnak együtt a gyerekkel.
Teljesen normális, ha a kisgyerek elsős vagy másodikos korában nehezen birkózik meg a betűk vagy a számok világával (vagyis egy 6-7 éves gyerekre ne mondjuk rá azonnal, hogy diszlexiás!), de ezután a képességei már elérnek egy bizonyos szintet, és ha továbbra is nehezen boldogul ezekkel, akkor már erősen gyanakodni kezdhetnek a szülők. Így például akkor, ha a gyermek
- lassan és akadozva olvas,
- elemi hibákat vét,
- olvasás közben a könyvben látható képek segítségével igyekszik nehézségeit leplezni,
- találgatja a szavakat,
- illetve nem képes megfelelően betűzni.
Továbbá az is felhívhatja a szülők, pedagógusok figyelmét a gondra, ha a gyerek írása éretlen és olvashatatlan, de feltűnő lehet az is, hogy jól, de nagyon lassan ír. Számolási problémák esetében a gyerek azonnal elveszíti a fonalat, ha olyan számítást kell, elvégezzen, amely az osztályában elvárható lenne, vagy meggyűlik a baja az alapvető műveletekkel.
A tanulási nehézség jele lehet az is, ha a gyerek beszédfejlődése elmaradott, nehezen fejezi ki magát, beszéde éretlen vagy nehezen érthető. Ezen kívül figyelemfelkeltő lehet az, hogy a gyermek fejlődésének más területein is jelentkeznek nehézségek: kifejezetten ügyetlen a gyerek, rossz a koncentráló-képessége és hiányzik az önkontroll belőle, nem tudja megmondani mennyi az idő, vagy nem tud különbséget tenni jobb és baloldal között (ez utóbbival azonban óvatosan bánjunk, mert a felnőtt nők többségének is gondja van a bal és jobb oldal megkülönböztetésével!). Sokszor megbújik a gond a gyermek egy adott magatartás formája mögött, például önfejűségnek gondolják, hogy nem tud megfelelő kapcsolatot kialakítani az osztálytársaival, pedig valószínű, hogy ezzel csak a hiányosságát próbálja leplezni.
|
Mit tehetnek a szülők?
Ha észreveszi akár a tanár, akár a szülő, hogy valami nincs teljesen rendben a gyermek tanulási képességeivel, akkor egy szakértői bizottság (gyermekorvos, pszichológus, logopédus, gyógytornász stb.) segítségével könnyen megállapítható, hogy milyen nehézségről van szó, és számos módszer létezik már arra, hogyan tudnak segítséget nyújtani a gyereknek a probléma leküzdésében, javításában.
Sajnos ezek a gyerekek nagyon alacsony önértékeléssel rendelkeznek, kevesebbnek érzik magukat társaiknál, mert cikizik őket, vagy gúnyt űznek barátaik a hiányosságaikból. Pedig egyáltalán nem butábbak másoknál, sok esetben magasabb az intelligenciájuk! A szülők, családtagok, iskolatársak, pedagógusok nagyon sokat tehetnek azért, hogy a gyerek semmi esetre se érezze magát különcnek, vagy másnak, hogy elfogadja saját magát, és megértse, hogy kellő önbizalommal és kitartással képes arra, hogy megbirkózzon a feladatokkal.
A diszlexia
A diszgráfia
A diszkalkulia
Képek forrása: flickr.com
Schmidt Egon
Donászy Magda
