Amikor minden bácsi apa

Apa a postás, a benzinkutas, a zöldséges? Ne aggódj, gyermeked természetes fejlődési folyamaton megy keresztül.

Kupon Mánia akció!

SOXO sapka-sál garnitúra 60% kedvezménnyel, mindössze 1.920 Ft-ért!

- 60% 4800 Ft helyett 1920 Ft

Országos

Már csak 109 kupon van

Az egyik, a többi élőlénytől megkülönböztető tulajdonságunk a beszéd. Habár az élővilágban számos példát láthatunk a kommunikáció kezdetlegesebb vagy fejletlenebb formáira, olyan komplex összetett fogalmakat egyik faj sem képes társai felé közvetíteni, mint az ember.

A beszédtanulás azonban hosszú, éveken át tartó folyamat, melynek egyik tipikus szakasza, mikor a gyermek mindent túláltalánosít. Amikor minden bácsi apa, minden négylábú, szőrös állat kutyus, minden kisgyerek baba.

A beszédfejlődésnek ez a szakasza az 1-2,5 éves gyerkőcökre jellemző.

A gyermek első szavai között a mindennapi élet résztvevőinek, tárgyainak a neve bukkan fel:

- emberek: baba, mama, papa

- állatok: cica, kutyus

- járművek: autó, vonat

- játékok: labda, könyv

- élelmiszerek: víz, tej

- testrészek: szem, száj, orr

- egyéb tárgyak: zokni, kanál, tévé.

Ez a szókincs azonban még nagyon korlátozott, a gyermek nem ismeri minden tárgynak, fogalomnak a megnevezését. Így – mintegy áthidaló megoldásként – túláltalánosít, azaz a hasonló kategóriába eső dolgokat azonos névvel illeti.

Ne ijedjünk meg a jelenségtől, azt mutatja, hogy gyermekünk agyacskája keményen dolgozik, és már egy nagyon fantasztikus dologra is képes: bizonyos szempontok alapján csoportokba tudja rendezni a dolgokat!

Csupán még nem képes kifejezni, amit maga körül észlel, de olyan 2,5 éves kor környékére már a túláltalánosítás is eltűnik (vagy már csak nyomokban van jelen), hiszen a gyermek szókincse ekkorra már elég bő lesz hozzá, hogy ne legyen szüksége köztes megoldásokra, ha nevén szeretné nevezni a mindennapi élet dolgait.

Fejlődését természetesen mi is segíthetjük, nem erőltetve, hanem természetesen. Beszéljünk rengeteget a gyermekhez, kommentáljunk mindent, ami velünk, körülöttünk történik. Közben mutassunk is rá az egyes dolgokra: autó, kanál, bácsi, néni, kenyér…

A képeskönyv nézegetésekor is beszéljük meg, mi látható az ábrákon. Boci, kislány, házikó. Eleinte gyermekünk mutatni fogja, hol a csacsi, ha megkérdezzük, de mondani, lehet, azt fogja, hogy cica – azaz általánosít. Ilyenkor mondjuk: „Igen, ott a csacsi.” Semmi gúny, semmi türelmetlenség, elégedetlenség ne csengjen ki a hangunkból. Ő most még itt tart, de hamarosan tovább fog lépni, és mire észrevesszük, már vígan csacsog nekünk mindenféléről, pontosan nevükön nevezve a dolgokat.

Képek forrása: flickr.com