Árulkodik a test, ha a gyerek nem is beszél…

A gyerekek már akkor is képesek tudatni velünk érzéseiket, gondolataikat, ha még nem beszélnek. Mint ahogy jellegzetes és sokat sejtető a felnőtteknél is a testtartás, gesztusok, úgy a gyermekek esetében is sok mindenről árulkodhatnak.

Kupon Mánia akció!

Saját fotókönyv a Fotókönyvbolttól 6.200 Ft helyett most mindössze 2.990 Ft-ért!

- 51% 6200 Ft helyett 2990 Ft

Országos

Már csak 79 kupon van

Az első, második életév tájékán, amikor még a beszéd nem fejlődött ki annyira, hogy értésre adja vele közlendőit, mondanivalóját, gyakran támaszkodnak a gyermekek a testbeszédre.

Kifejezheti érzéseit, gondolatait arckifejezésével, testtartásával, kéz és láb mozgásával, esetleg légzésének erősségével is, és a szülő minél jobban megérti ezeket a jeleket, annál erősebb érzelmi kapcsolat alakulhat ki közöttük.

A sírás az egyike a nonverbális kommunikációnak, és talán ez a legnépszerűbb módja annak, hogy a gyermek kifejezze az elégedetlenségét, sértődöttségét, dühösségét vagy fájdalmát.

A kezek tartása is sok mindent elárulhat egy szemfüles anyukának. Az a gyermek, aki elégedett és kipihent, valószínűleg lazán tartja karjait, viszont a feszült és ideges gyermeknek a keze is ökölbe szorul és megfeszülnek ujjacskái.

A kalimpáló lábacskák gyakran felidegesítik a szülőket, pedig ez leggyakrabban az unalom jele. Persze arról is árulkodhat, hogy a gyermek jól érzi magát és csak játszik, vagy érdekes neki a széken kopogó cipő hangja. Mindenesetre többnyire az unalom váltja ki, tehát nem árt, ha kéznél van egy baba, vagy egy kisautó, amivel játszhat.

A lógó fejjel és előrerogyasztott vállal haza érkező kisgyermek testtartása valószínűleg arról árulkodik, hogy valami gondja van. Bármennyire is tagadja, vagy nem szól semmit, a szomorúság és nyugtalanság teherként nehezedik rá, súlya alatt „megrogy” a gyermek. Az egyenes testtartás magabiztosságot és elégedettséget sugall, önbizalomról árulkodik.

A fizikai kapcsolatok, az ölelés is fontos szerepet játszik abban, ahogy a gyermek kifejezi gondolatait. Az anyukához, apukához bújás a szeretet, elégedettség jele, bármennyire is gúnyos megjegyzésekkel illetik („Jaj, de anyás ez a gyerek!” vagy „Le se tud szakadni az anyja szoknyájáról”) Az idősebb generáció körében sokszor vált ki nemtetszést az ilyen fajta „önállótlanság”, hiszen „nyámnyila” gyermek benyomását kelti az, aki mindig odakuporodik anyukájához.

Az ölelésből való kitörni akarás, illetve az, ha a gyermek nem tűri el az érintést, sokkal nagyobb problémára utalhat. Ilyenkor az elégedetlenségének, elfojtott haragjának ad hangot és ezzel próbálja tudomására hozni környezetének, hogy nem jól érzi magát.

A légzés milyensége még egy titkos kulcs a szülők részére, amiből több információhoz juthatnak arról, hogy mi játszódik a fejecskékben. A gyors légzés jelenthet aggodalmat, ijedtséget, a lassú, szabályos légzés pedig kiegyensúlyozottságot.

A szülő feladata nem merül ki abban, hogy megérti, és tudomásul veszi gyermeke testbeszédét. Fontos az is, hogy lereagálja, hiszen a gyermekek ilyen jellegű kommunikációjának hátterében sokkal mélyebb gondolati tartalom van. Ha a szülő válaszolni tud a gyermeke testbeszédére, azzal növeli önbizalmát, elégedettségét, fokozza a szülőbe vetett hitet.

- Bálint Brigitta -

Képek forrása: flickr.com