Az apja lehetne…

„Az apja lehetne” – szisszenünk fel, amikor olyan párral találkozunk össze az utcán, akiken látszik, hogy köztük minimum 20 év korkülönbség van. Bár egyre gyakoribb ez a „jelenség”, valljuk be, azért mégis megbotránkozunk, és azt gondoljuk magunkban „biztos a pénzéért van vele”. Igazunk van, vagy más áll a háttérben?

Merő álszentség lenne most azt írni, milyen csúnya és gonosz feltételezés az, hogy a zsenge fiatal lányok csak a pénzéért vannak a ráncos kivénhedt öregemberrel, mert sok esetben sajnos tényleg így van. De nem mindig! Az apakomplexus a gyerekkorban alakulhat ki és a felnőtt kor hozadéka lesz.

Kupon Mánia akció!

Közkívánatra újra! Wellness pihenés az Amira Hotelben 51% kedvezménnyel, mindössze 44. 900 Ft-ért!

- 51% 91900 Ft helyett 44900 Ft

Országos

Már csak 47 kupon van

A gyerekek életében az ödipális korszak (3-5 év) az, amikor a fiúk az apjukkal, a lányok az anyjukkal azonosulnak és esnek identifikációs szerelembe ellenkező nemű szülejükkel. C. G. Jung a pszichológia egyik atyja szerint az apa-kép teljesen ellentétes az anyáéval abban, hogy az apa testesíti meg az államhoz, törvényhez és a külső környezethez való viszonyt, míg az anya van otthon a gyerekkel, rá hárulnak a nevelési feladatok. Amíg pedig anyuka fegyelmez, addig apuka a munkából hazatérve általában már csak mókázik a gyerekkel. Ezek tudatában kialakul a gyerekekben az apa archetípusa.

Különösen kritikus ez a korszak a gyerekek életében, mert ha ekkor valamilyen oknál fogva elszakad az egyik szülőtől, az kihathat későbbi életükre, és például apakomplexusban nyilvánulhat meg.

A komplexus tehát alapvetően akkor alakulhat ki, ha a kislány vágyik az apa figyelmére, de nem kap belőle, vagy csak keveset, ezért egyfajta hiányérzet lesz apjuk iránt. Ez megtörténhet akkor, ha apuci túl sokat dolgozik, munka után pedig általában azt a választ adja kislánya nyüstölésére, hogy „most ne, kicsim, túl fáradt vagyok” – és ezzel úgy érzi el is van intézve. Szomorúbb esetekben akkor is felléphet ez a hiány, ha az apa korán meghal, vagy a gyerek szexuális zaklatás áldozata lesz.

A lány felnőtt korban nem tudatosan, de mindenkiben az apai mintát keresi, és mivel tudjuk, nincs két ugyanolyan ember, ezért kapcsolatai sorra kudarcba fulladnak, mert senki nem érhet fel az általa keresett apai mintához. Az apakomplexust Jung szerint a tudattalan alakítja ki, és általában az ebben szenvedő nők nem ismerik fel magukon, nem látják jeleket a és nem értik, hogy az emberek miért botránkoznak meg választottjukon – bár a komplexus kialakulhat azonos korú férfiak iránt is. Mindkét esetben a kapcsolatban a legjellegzetesebb „tünet”, hogy a nő nem nőként, hanem gyerekként viselkedik minden téren és a férfira bálványként tekint.

Az apa hiánya olyan tartósan és olyan mélyen gyökerezik tudattalanunkban, hogy felnőtt korban ez ellen már csak szakember segítségével lehet túllépni.

Képek forrása: flickr.com