Az iskola vagy a szülő neveljen?

Nem ma született meg a kérdés, hogy az iskola felelős-e a gyermekek neveléséért, vagy a szüleik? A szülők arra hivatkoznak, hogy a gyermeküknek azért kell iskolába járniuk, hogy ott tanítsák és neveljék őket. A pedagógusok pedig azt mondják, hogy a nevelés csak egy része a feladatuknak, és az alapvető hiányosságokat nem tudják pótolni. Sok szülő ott téved, hogy azt hiszi, az iskolán kívül a gyermeknek már nincs szüksége nevelésre.

Kupon Mánia akció!

Saját fotókönyv a Fotókönyvbolttól 6.200 Ft helyett most mindössze 2.990 Ft-ért!

- 51% 6200 Ft helyett 2990 Ft

Országos

Már csak 102 kupon van

Ez a probléma már nem újkeletű, gyakoriak emiatt a szülő és a pedagógus közti konfliktusok. A szülő álláspontja szerint a gyerekét a megfelelő pedagógusnak kell megtanítania írni, olvasni, számolni, és az évek haladtával minden összetettebb feladatot elvégezni. Gyakran összemosódik nála, hogy a gyermek nevelése nem csupán az iskolaidőre korlátozódik, azaz nem 7-től délután 4-ig tart, hanem otthon is folytatódnia kell. A szülő felemeli a szavát, ha a gyermek lelkivilága valami miatt megsérülni látszik, és feltétel nélkül hisz kisiskolás esetleg kamasz gyermekének, mikor a lurkó azt állítja, hogy a tanár néni megalázta őt, adott neki egy „hatalmas” pofont, jog nélkül írt be neki egyest… Mert a jogok ugye a diákot is megilletik, a szülőt is, de a tanárnak egyre kevesebb van belőle…

Tegyük helyére a dolgokat. A tanár feladata az oktatás, hogy a nebuló a megfelelő információk tulajdonában nekiindulhasson az oktatás következő szintjének, vagy esetleg már a nagybetűs életnek. A nevelés pedig oly mértékben feladata, hogy a megfelelő alapokkal iskolába engedett diák útját egyengesse, amíg az iskola területén tartózkodik.

A tanárnak 20-30, néha több diákra kell figyelnie minden órán, ennyi gyerekért felelős. Mindegyik gyerekkel foglalkoznia kell, és naponta akár 6 órát is tart különböző osztályokban. Ráadásul nem tudja minden gyermeknek megtanítani azokat az értékeket, melyeket a szülőnek kellene, hisz nem saját gyermekei ezek a tanulók. A szülőnek, csupán saját gyermekére/gyermekeire kellene, hogy figyeljen, de azt sem teszi, mondván erre van a pedagógus.

A nevelés nem az iskolába kerüléskor kezdődik, és nem az iskolában töltött időre korlátozódik. Akad szép számmal olyan szülő, aki reggel 7-kor leadja csemetéjét az iskolába, majd délután 5-kor elviszi, ezzel letudta a napi nevelést. Leülteti a tv, a számítógép elé, és megfeledkezik arról, hogy a pedagógus által megkezdett munkát otthon is folytatni kellene. A munka után sok szülő fáradtan ér haza, gyakran semmire sincs energiája. Az ilyen szülő a munkáját végzi, gondolhatnánk, na de a pénzszerzés mellett nem az lenne a kötelessége, hogy a gyermekével is foglalkozzon? Márpedig ennek a foglalkozásnak szerves része a nevelés is, ami a későbbiekben meghatározza, hogy milyen felnőtt válik majd a fiatalból. Tehát minden szülőnek előre kell gondolkodni, milyen értékeket ad át a gyereknek, hiszen ezeket viszi majd tovább.

Mikor szemtől szembe kerül a tanár és a szülő, sok feladatot kellene közösen megoldaniuk. Mindkettőjüknek az érdeke, hogy a gyerekből kihozzák a legjobbat, amire képes. Viszont úgy tűnik, mintha a szülők egy részének semmi más célja nem lenne, csupán hogy a pedagógussal szembe álljon, kritizálja cselekedeteit, módszereit, és ráhárítsa a felelőséget. Az ilyen szülők saját hiányosságaikat akarják elpalástolni, hisz könnyebb másra bízni a nevelést, ha valami nem megfelelőképpen halad, akkor azt a személyt elővenni. Persze rengeteg olyan szülő van, aki feladatát tökéletesen ellátja, a gyermeke érdekeit nézni és együttműködik a pedagógussal, ismeri gyermekét, tudja mikor mond igazat, és mikor lódít. Az a szülő, aki nem tölt elég időt gyermekével, nem ismeri eléggé, így nagyobb a valószínűsége, hogy lódításait sem képes kiszűrni, vakon megbízik benne, ezért egyre több incidensre kerül sor a szülő és a tanár között.

Ami javasolt a szülő és a pedagógus részére:

• Rendszeresen tartsák a kapcsolatot, vizsgálják meg a gyerek gyenge pontjait.
• A szülő hallgassa meg a tanárt is, nehogy a gyereke mindent rá akarjon fogni.
• Érdemes hármasban megbeszélni, hisz ha a gyermek is jelen van, kibújhat a szög a zsákból, hogy nem mindenben mond igazat.
• Ne azzal a céllal menjen a szülő a pedagógushoz, hogy leteremtse, hanem kérdezze meg, milyen indokkal magyarázza tettét.
• A szülő és a pedagógus is legyen nyitott a másik fel véleményére, és keressék azt a megoldást, amivel a gyermek előrébb léphet.

Mi az, amit nem tud a pedagógus a szülők helyett a gyerekbe nevelni? A lelki-, az érzelmi- és a morális nevelésnek már iskola előtt el kell kezdődnie, nem az iskolai oktatással veszi kezdetét. A tanárnak az ilyen jellegű lemaradások behozása nem feladata, és gyakran nem is tudná azt pótolni. A pedagógus egyszerre – mint említettük már –  több tucat diákkal foglalkozik naponta, így erre nem jut sem ideje, sem energiája. Tehát mielőtt napi rutinként a pedagógust szidni kezdenénk, gondoljuk végig, hogy mi az, amiben mi is hibázunk nap mint nap, vagy éppen elmulasztunk.

- Torma Tímea - 

Képek forrása: flickr.com