Az iskolakezdés útvesztői

Nehéz manapság hatéves gyereknek lenni, de talán még nehezebb iskolakezdés előtt álló gyerek szülőjének lenni. Természetesen mindenki a legjobbat akarja legdrágább kincsé(ei)nek, mert az óvodával még megalkuszunk valahogy, de az iskola már más: a tanulás ezen intézménye tűnik egy sikeres élet első mérföldkövének.

Kupon Mánia akció!

Last Minute Pünkösd! 4 nap / 3 éjszaka élményfürdővel, félpanzióval 2 fő részére a hévízi Kis Helikon**** Residence Hotelben 55% kedvezménnyel, mindössze 49.900 Ft-ért!

- 55% 109800 Ft helyett 49900 Ft

Országos

Már csak 13 kupon van

Mivel alaposak akarunk lenni, folyamatosan bújjuk az internetet, iskolákat látogatunk, szakkönyveket olvasunk, és közben meghatottan újságoljuk rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, hogy bizony a mi kicsikénk már iskolába megy. Az első hidegzuhany, ekkor ér, mert sokan felvisítanak „Te nem vagy normális! Minek adod hatévesen iskolába? Elveszik a gyerekkorát!” Nem tudom, egy szakemberek, és szülők által érettnek mondott gyerek számára miért lenne ártalmas az iskola, még ha hatévesen is, de, ha az iskolát intézményes jelleggel gyerekkorvámpírnak kiáltjuk ki, akkor mi változik egy év alatt? Talán a hétéves, az már nem gyerek? Hogyan akarjuk, hogy gyermekünk jól érezze magát egy olyan helyen, amelyről mi rossz véleménnyel vagyunk?

Természetesen van olyan gyerkőc, aki azzal nyer évet, ha visszatartjuk hétéves koráig ovisnak, de aki a szülei és az óvodapedagógusok szerint érett, minek veszítsen évet mai, elsősorban fiatalokra fókuszáló, sikerorientált világunkban? Így megmarad a lehetősége, hogy esetleg később halasszon, mondjuk egy külföldi tanulmányút miatt.

Tovább folytatva a tájékozódást előbb-utóbb Vekerdy Tamás felvételiztetésről alkotott véleményével is találkozunk, miszerint a gyereket nem szabad ilyen zsenge korban vizsgahelyzetnek kitenni. A színvonalasabb intézményekbe való bekerülésnek azonban ez a módja, csak játékos alkalmassági válogatónak nevezik, és míg a többi iskolának szinte kampányt kell indítani a diákokért, ezeken a helyeken túljelentkezés van. A felvételitől ugyanis mi szülők több mindent remélünk, mint például tagozatos képzést, húzósabb osztályokat, de még az antiszociális viselkedés kiszűrését is.

A válogató egyébként általában nem konkrét vizsgaszituáció, hanem játékos feladathelyzetek sorozata, melyek megoldása közben jól képzett pedagógusok figyelik a gyerekek reakcióját, szókincsét, válaszkészségét, fantáziavilágát, memóriáját, stb. Sok esetben valamiféle alkalmassági szűrő nem is lenne megkerülhető, hiszen, például ének tagozatra mégsem vehetnek fel mindenkit, az pedig, hogy az esetleges sikertelenség kudarccá válik-e a gyermek számára, csak beállítás kérdése, és elsősorban rajtunk, szülőkön múlik…

Ariadné fonala nem létezik e labirintusból való kijutáshoz, hacsak nem maga a gyermek, akit igyekezzünk minél jobban kiismerni, hogy valóban az ő érdekei szerint tudjunk dönteni. Érdemes továbbá szem előtt tartani, hogy manapság nyelvtudás és informatikai hozzáértés nélkül szinte ugyanolyan funkcionális analfabétának számít valaki, mintha nem tudna írni vagy olvasni, ezért fontos lehet olyan intézményeket legalább megtekinteni, amelyek ezen tantárgyakat kiskortól, és/vagy emelt óraszámban tanítják.

Képek forrása: flickr.com