Az osztályklikkek 5. rész

Emlékszem rá, mikor lapított az egész osztály a feleltetés pillanatában, ők hárman szinte majdnem kiestek a padból jelentkezés közben. Mi diákfejjel a tanárok kis kedvenceinek hívtuk őket, mert naprakészen fel voltak készülve az összes tantárgyból. Elmélkedtünk sokat akkoriban a srácokkal, hogy miért temetkeztek annyira bele a tanulásba, hogy még barátokat sem szereztek…

Kupon Mánia akció!

BMW E46 360LE versenyautó vezetés 66% kedvezménnyel, mindössze 39.900 Ft-ért!

- 66% 120000 Ft helyett 39900 Ft

Országos

Már csak 19 kupon van

Bea, Izabella és Bálint volt a hármas klán tagja. Érdekes módon még egymást sem kedvelték, mert azt gondolták, hogy biztos a másik butuskább tőlük. Nem hiszem, hogy így lett volna, de ha mégis, nem értettem az miért baj? Attól még labdázhattak volna együtt a szünetben, gondoltam én, gyerek fejjel. Aztán egyre jobban foglalkoztatott minket akkoriban ez a kérdés, hogy nekik miért fontosabb a tanulás, mint a játék, vagy az óra közbeni levelezés?

Egyértelmű választ nem találtunk, de azt tudtuk, hogy Bea szigorú családban nevelkedett, mindig becsengetés előtt már 10 perccel a padban ült, és az órák végeztével fejvesztve futott is haza. Tanulni - mint utóbb kiderült. Próbáltunk vele sokszor beszélgetni, de ő csak félőn pillantott ránk a könyv mögül, és legtöbbször egyszavas válaszokkal érzékeltette, hogy neki tanulnia kell.

Izabella is a tanulósabbak táborát erősítette olyannyira, hogy szinte már az órán megoldotta a másnapi leckéket. Reggelente megfigyeltük rajta, hogy mindig fekete karikák húzódtak meg az álmos szemei körül, és meg sem kellett szólalnia, láttuk, hogy nagyon fáradt. Elmesélte nekünk, hogy az apukája kiskorában elhagyta a családjukat, emiatt sokat kell otthon segítenie az anyukájának, ezért már az iskolában és a szünetekben megtanulja a tananyagot, mert otthon más feladatok várnak rá. Nem úgy, mint ránk, srácokra… Neki ideje korán fel kellett nőnie, és egyetlen kiutat talált ebből az életből, ha tanult, tanult, tanult...

Bálint volt a legérdekesebb eset, mert ő a saját maga szórakoztatására magolta be másnapra, szóról-szóra mindent, ami a könyvben fellelhető volt. Élvezte, hogy jobban tudja az anyagot társainál, és ezt nem is leplezte. Ha például én feleltem, elrontottam valamit, vagy esetleg nem tudtam válaszolni a feltett kérdésre, ő fennhangon odabökte a választ. Meg sem várta, hogy a tanár felszólítsa, hanem egy szóval lefölözte az én döcögős feleletemet. Nem engedett magához közel senkit és barátra sem volt szüksége. Neki a könyvek voltak a barátai. A tanárok is furcsállták a hozzáállását, de ők inkább egy kis zsenit láttak benne, mintsem elszigetelődött kisfiút.   

Mi is igyekeztünk természetesen felkészülni a másnapi tanórákra, de mellette teret engedtünk a játéknak is. Ha kész volt a leckénk, szaladtunk ki akkoriban a fiúkkal a szabadba labdázni, tollasozni, vagy éppen biciklizni. Mindegy mit csináltunk, a lényeg az volt, hogy együtt lehessen a négyes brigádunk. Sőt, olyan is volt, hogy anyunak boci szemekkel azt mondtuk, hogy majd a bringázás után megírjuk a matek leckénket, ami persze utólag mindig elmaradt a lefekvés előtt. Ilyenkor másnap matek előtti szünetben másoltuk le az osztálytársainkról a megoldást, és a tanár szinte mindig rájött a turpisságunkra, mert majdnem az egész osztálynak ugyanazok a voltak a hibái.  

Visszatekintve ilyenek is kellenek a diákévekhez, mert ha nincs egy kis turpisság akkor mire fogunk mosolygósan visszaemlékezni felnőtt fejjel? Sajnálom a tanulós csapatot, mert ők az ilyen mókás dolgokból kimaradtak, de nem piszkáltuk őket, mert megértettük, hogy nekik ez a sorsuk.

A klikkekről általában: Osztályklikkek 1. rész 

Be kell avatkozniuk az eseményekbe a szülőknek? Osztályklikkek 2. rész 

Vagány csávók: Osztályklikkek 3. rész  

Csacsogó lányok: Osztályklikkek 4. rész

Képek forrása: flickr.com