Barátkozó kisokos

Szociális kapcsolatainkat a világrajövetelünk pillanatától építjük – gondolj csak a csecsemők elbűvölő vigyoraira és édes gőgicsélésükre! Ám az első igazi barátok tipegő korunkban érkeznek meg az életünkbe. A következőkben ahhoz adunk segítséget, hogyan segítsd gyermeked, hogy pozitív kapcsolatokat építsen ki a társaival, egészen kiskorától kezdve a kamasz éveiig.

Kupon Mánia akció!

Saját fotókönyv a Fotókönyvbolttól 6.200 Ft helyett most mindössze 2.990 Ft-ért!

- 51% 6200 Ft helyett 2990 Ft

Országos

Már csak 79 kupon van

Az első legjobb barát: az édesanya

Miután megérkezünk erre a verőfényes, fülsértően zajos világba, az elsőszámú biztonságot adó személy az életünkben az édesanyánk. Részben azért, mert a hangját már ismerjük az anyaméhből. Az arcok is nagyon fontos szerepet játszanak a babák szociális fejlődésében. A szakértők szerint – habár nem biztosak benne – genetikailag programozva vagyunk az emberi arcok iránti vonzalomra még akkor is, ha nem élőben, hanem képen, fotón, filmen látjuk őket. A tanulmányok kimutatták, hogy már újszülöttként is sokkal nagyobb érdeklődést mutatunk egy részletesen megrajzolt, szemekkel, szájjal, orral rendelkező arc iránt, mint egy részleteiben kevésbé kidolgozott iránt.

A babák számára emellett az emberi beszéd is nagyon vonzó, habár még nem értik a szavainkat. A beszéd elsajátítása az egyik legfontosabb, szociális fejlődést meghatározó tényező. Biztos lehetsz benne, hogy gyermeked minden egyes alkalommal issza a szavaidat, mikor beszélsz hozzá, ösztönösen megpróbálva megérteni a mondandódat.

A szociális készségek fejlődése

1 évesen: ez az enyém!

Ebben a korban gyermeked első barátai a te baráti körödben lévő csöppségekből kerülnek ki. Ám pusztán az, hogy sűrűn találkozik ezekkel a gyerkőcökkel, még nem jelenti azt, hogy szívesen odaadja nekik a maciját, labdáját, hogy ők is játszhassanak vele. Ebben a korban a gyerekek még nem értik az osztozkodás fogalmát, úgy vélik, bármi, amire ráteszik a kis mancsukat, az övék is. Így aztán néha bizony neked is közbe kell avatkoznod, hogy engedje át a játékait a többieknek is.

2 évesen: már el tudom mondani!

Kétéves korára a legtöbb gyermek már megtanult annyira beszélni, hogy el lehet kezdeni megtanítani őket az érzéseiket kifejező kifejezésekre. Így aztán már nem kell durván kiragadniuk kis pajtásaik kezéből a kívánt játékot, vagy megütni, amiért a babájukra áhítozik. Ennek ellenére még mindig nem tanácsos a játékdélutánokat egy órásnál hosszabbra nyújtani, és arra is figyeljetek, hogy változatos legyen a program. Mikor pedig elszabadulni látszanak az indulatok, kezdjetek kifestőzni vagy mesét olvasni, hogy a gyerkőcök lenyugodhassanak.

3 évesen: egyedül is megy!

Az ovisoknak már nincs szükségük a szülők által lezsírozott barátkozó délutánokra, egyedül is képesek összehaverkodni a társaikkal. A bimbózó barátság alapja lehet, hogy ugyanazokkal a játékokkal szeretnek játszani, ugyanazokon a dolgokon szoktak nevetni, de az is megeshet, hogy az ellentétek vonzzák egymást elv érvényesül. Nehéz megjósolni, ezek közül a barátságok közül melyik lesz hosszú életű, ám nagyban erősítheti a köteléket, ha a kis barátok az ovin kívül is találkoznak, akár közös családi kirándulásra is mehettek.

4 évesen: egyre többen vagyunk!

Ebben a korban a gyerekek kezdik kitágítani baráti körüket. Elkezdenek baráti csoportokat alkotni, bár ezek még messze vannak a klikkesedéstől, nagyon képlékenyek, átjárhatóak a gyerekek számára. Előfordulhat, hogy kisfiad vagy kislányod számára gondot okoz egyik vagy másik csoporthoz csapódás. Tanítsd meg neki, hogy oda lehet menni a többiekhez, és meg lehet kérdezni, hogy játszhat-e velük. Sőt, szabad a többieket játékra invitálni is!

5 évesen: már nagyon barátok vagyunk!

Nagycsoportos korára a legtöbb gyermek már igazi társas lény, igazi barátokkal. Habár már egyedül barátkoznak, finoman irányítsuk őket, hogy például ne olyan legeslegjobb barátot válasszanak, aki sose engedi át neki a játékát vagy csicskáztatja. Ebben a korban már gyermekünk elég nagy hozzá, hogy beszélgessünk vele olyasmikről, hogy a barátok megosztoznak a játékaikon, egyszer egyikük választja ki, mit játsszanak, a következő alkalommal pedig a másikuk.

Párhuzamos játék?

Két totyogó mindig kitörő örömmel üdvözli egymást, mikor találkoznak, érdeklődésük gyorsan alábbhagy és nem egymással, hanem egymás mellett fognak játszani. Habár, ha az egyikük valamiért rázendít, mérget vehetsz rá, hogy a másikuk rá fog kontrázni…

A párhuzamos, egymás melletti játék az összetettebb társas kapcsolatok kezdete. Ez az a pont, ahonnan az apróságok elindulnak a barátkozás útján, amelyen majd különböző érzelmeket ismernek meg a társas viselkedés szabályaival egyetemben.

Így segítheted gyermeked a barátkozásban

Mielőtt telezsúfolnád a hetét játszódélutánokkal, emlékeztesd magad, hogy nem a mennyiség számít. Egy-két barát bőven elegendő hozzá, hogy megtanulja a barátság alapjait.

Hogyan navigáld gyermeked a társas élet útvesztőjében?

Születéstől 3 éves korig:

Ezt tedd:

Menjetek át ismerősökhöz, ahol szintén vannak kisgyerekek, babák. Így gyermeked a későbbiekben biztonságban fogja magát érezni, mikor idegenekkel találkoztok.

Ne tedd:

Túl sok tárasági eseményt szervezni az életetekbe. A kicsiknek nyugalomra is szükségük van.

3-5 éves kor között:

Ezt tedd:

A játszódélutánokon ne legyen túlzsúfolt a program, különben gyermeked szorongani kezdhet. A közös játszások alkalmával elég, ha csupán 2-3 játék közül választhatnak.

Ne tedd:

Ne hívj meg egyszerre sok gyermeket hozzátok. Kezdetnek bőven elég, ha csak egy kis baráttal játszik, legfeljebb egy órán keresztül.

5-8 éves kor között:

Ezt tedd:

A játékdélutánokon kerüld a versenyre ösztönző játékokat. Kifestőzzetek, kézműveskedjetek, táncoljatok. Továbbra se hívd meg az egész osztályt. Ha kevesebben vesznek részt egy-egy ilyen alkalmon, a gyerekek jobban meg tudják ismerni egymást, és így nagyobb a valószínűsége, hogy valóban hozzájuk illő barátot tudnak választani.

Ne tedd:

Ne ragaszkodj a gyermekeddel egyidős barátokhoz. Egy fiatalabb barát vagy barátnő egy visszahúzódóbb gyerkőcöt például magabiztosabbá tehet.

8-12 éves kor között:

Ezt tedd:

Beszélhetsz a tanárával, hogy páros vagy csoportmunka esetén megoldható-e, hogy olyan gyermekekkel kerüljön össze, akik támogatni tudják, építik az önbizalmát. Jó ötlet, ha kisebb gyerekek korrepetálására buzdítod, így kifejlődhetnek benne a társas interakciókhoz szükséges készségek.

Ne tedd:

Ne kérdezgesd folyton, hogy vannak-e barátai a suliban. A visszahúzódó gyerekek gyakran kívánják, bárcsak lennének bátrabbak, népszerűbbek. Ha állandóan a barátaik felől kérdezgetjük őket, csak még jobban elbizonytalanodnak, görcsössé válnak.

Képek forrása: flickr.com