Bölcsődei gondozónő kontra szülő, avagy kinek van igaza?

A legideálisabb helyzet, amikor egy tökéletesen viselkedő, intelligens és kiegyensúlyozott gyereket adunk be egy tökéletesen működő bölcsődébe, ahol kiegyensúlyozott, munkáját imádó, elégedett és boldog gondozónő neveli. Létezik ilyen manapság?

Kupon Mánia akció!

Vámpírszérum kezelés az Ormos Intézetben 50% kedvezménnyel, mindössze 85.000 Ft-ért!

- 50% 170000 Ft helyett 85000 Ft

Országos

Már csak 30 kupon van

Valószínűleg igen, hiszen sok szülő meg van elégedve a bölcsődei helyzettel, a férőhelyek számával és a gondozónők nevelési módszerével, mégis szép számmal találkozunk olyanokkal is, akik pontosan az ellenkezőjét állítják, és csak egy „látszat jó kapcsolat” alakul ki az intézmény és a szülő között. Igazságot tenni nem lehet és ez nem is a mi feladatuk, hiszen mindkét oldalról jönnek érvek pro és kontra.

A bölcsőde (és itt most az állami intézményekről beszélünk) minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy elősegítse a gyermekek egészséges fejlődését és olyan szakképzett nevelőket állítson ennek az élére, akik a legjobb nevelésben részesítik gyermekeinket. Meg kell azonban azt is említeni, hogy ez sokszor nagyon kevés. Az anyagi körülmények rányomják a bélyeget a harmonikus légkörre. Nincsenek megfelelő játékok, nagy a csoportlétszám, nincs megfelelő nagyságú hely, nem áll rendelkezésre megfelelő udvar. Igen, kedves szülő, aki most kikerekedett szemekkel olvasod e sorokat, sajnos ez a helyzet. 2010-et írunk és még mindig vannak Magyarországon olyan bölcsődei intézmények, ahol nincs biztosítva az, hogy szép idő esetén az ablakon kapott friss levegőn kívül, szabadban is eltölthessenek egy kis időt a csemeték. Na, nem azért, mert nincs udvar. Udvar ugyan van, viszont pénz hiányában sem füvesítésre, sem biztonsági intézkedések megtételére nincs mód, a szabadtéri játékok beszerzéséről már ne is beszéljünk…

Mivel nem állnak rendelkezésre megfelelő játékok (vagy ha igen, azok a szülők és a gondozónők jóvoltából és pénztárcájából), nehezebb lekötni a gyermekek figyelmét is. Egy idő után már csukott szemmel kirakják a kirakós játékot, ismernek minden képet a képeskönyvekben, fél perc alatt tornyot építenek, utána pedig jön az unalom. Az unalom viszont sokszor konfliktusokat szül, hiszen egy gondozónő nem tud tizenhárom felé szaladni, ugyanakkor megesik, hogy egymásnak esnek a csemeték. Ilyenkor persze kutya kötelessége beszámolni a szülőnek a történtekről és ha a szívünket a kezünkre tesszük, sokszor zokon vesszük… Hajlamosak vagyunk a gondozónő és a bölcsőde felelősségét firtatni, hajlamosak vagyunk ferde szemüvegen át szemlélni a dolgokat, holott a hátteret nézve megértőbbek is lehetnénk…

Nincs okos döntés és nincs okos válasz a kérdésre, hogy kinek van igaza… Az igazság ugyanis valószínűleg a kettő között van. Sajnos keveseknek adatik meg az a lehetőség, hogy olyan bölcsődei szolgáltatásokat vegyen igénybe, melyekért jócskán ki kell üríteni a pénztárca tartalmát, így viszont el kell fogadnunk a helyzetet. El kell fogadnunk az anyagi körülmények szülte alacsony ingerküszöböt a nevelők részéről, a kicsit feszültebb gyermekeket és azt, amikor tiltakozva, potyogó könnyekkel indul neki porontyunk a bölcsődei napnak.

Persze vannak kivételek jócskán, amiket szintén nem hagyhatunk szó nélkül, hiszen dacára a nehézségeknek és nehéz helyzetnek, még mindig szép számmal akad olyan intézmény, ahol kiegyensúlyozott nevelők kiegyensúlyozott gyermekeket nevelnek. Tisztelet és köszönet nekik ezért!

Kedves Szülők! Osszátok meg velünk Ti is tapasztalataitokat, hiszen több szem többet lát!

-BB-

Képek forrása: flickr.com