Bűnbak az osztályban

Megvannak az adott normák, és az adott értékek, melyeket követni kell. Majd megindul a szerepek kialakulása, amikbe vagy belebújnak, vagy felruházzák őket társaik, tanáraik. Nem ritka, hogy maga a tanár osztja ki a szerepeket. A legjobbakból lesznek az eminensek, majd előkerülnek a negatív szerepek is, mint például a bűnbak szerep.

Egyiknap hazajön a gyerek rosszkedvűen. Ismerjük ezt a nézést, valami történt az iskolában. Megkérdezzük mi történt, amire egy vállrántás kíséretében: Semmi! Megkérdezzük kapott-e valami jegyet, elkérjük az ellenőrzőjét, és persze hogy egy beírással gazdagodott, hogy megint bomlasztotta a rendet. Számonkérésünkre azt mondja, hogy nem is ő csinálta, de automatikusan az ő ellenőrzője került beszedésre.

Egy osztályban tudatosan nem lehet megválasztani, ki milyen szerepet tölt be.  Általában egy virgoncabb, vagy gyengébb képességű gyerek válik bűnbakká. Ha a tanár észreveszi, hogy rosszfelé halad a csoport fejlődése, direkt módon nem avatkozhat be, mert akkor csak elmélyül a probléma. Ha az egyik gyerek a középpontba kerül, mindenki őt bántja, azzal nem segít rajta, ha nyíltan megvédi. De a tanár is könnyedén rányomhatja bélyegét a gyerekre, ilyenkor akármi történik, őt veszi elő. Nem is érdekes ki kezdte, akkor is a bűnbak viszi el balhét. Ha a társai nem is viselkednek vele rosszul, a tanári bűnbak képzés elegendő, hogy a gyermek beskatulyázva érezze magát.

Sokat befolyásol a tanár személyisége és oktatási módszere. Egy „autokratikus” tanár úgy véli, neki annyi a funkciója hogy a meglévő tudást átadja a gyereknek, akinek kötelessége azt megtanulni, visszamondani. Ha ez teljesül, akkor megjutalmazza a gyermeket, ha nem, akkor megbünteti. Ez kiválthatja a gyermekből, hogy elhiszi, tényleg buta, és egy önbeteljesítő jóslat indul útjára ezáltal. Csupán annyit vár el a gyerek saját magától, mint amennyit a tanár, és kudarckerülővé válik. Ebben az esetben stresszes helyzet alakul ki a gyerek részéről. Az úgynevezett „laissez faire” nevelési stílusban a tanár mindent megenged, csupán külső szemlélődőként van jelen a csoportban. Ebben az osztályban a káosz uralkodhat el, hisz a tanár vezetésére, tanácsaira szüksége van még a gyerekeknek. Az ilyen osztályban elharapódzhatnak a problémák, a bűnbakot folyamatos zaklatás éri. Akkor van esélye a tanárnak közbeavatkozni, ha demokratikus stílusban nevel. Együttműködésre, előzetes megbeszélésekre alapoz. Tanácsot ad a gyerekeknek, de nem hajtja be azokat vasszigorral. Ebben az esetben hathat a gyerekekre, vagy egy-egy diákra, akik befolyásolni tudják az osztálytársaikat.

A bűnbakképzés leggyakrabban tudat alatt történik. Minden problémáért a kiszemelt bűnbakot veszik elő, abban az esetben is ha semmi köze a dologhoz. Ez az egész osztálynak jó, hisz ha baj van, akkor mindig a bűnbak a felelős. Könnyű így saját hibáikat elkerülni, leplezni. A szülőnek sok választása nem marad, mint az állandó magatartási problémákról reklamáló osztályfőnök meghallgatása, majd a mentegetőzés. Számonkérés a gyereken, fegyelmezés, megvonások... Gyakran nem lehet mit tenni, el kell vinni a gyereket más iskolába, mert a személyiségfejlődésére negatívan hat a jelenlegi csoport.

-Torma Tímea-

Képek forrása: flickr.com