|
Milyen idős a gyermeked?
2011-02-02
0 komment Időnként minden családban akadnak nézeteltérések, viták. Szóváltás azon, kinek kellett volna elmosogatni, kivinni a szemetet, megetetni a kutyát stb. A gond ott kezdődik, mikor ezek az összezördülések egyre hevesebbé és gyakoribbá kezdenek válni. Nem élünk tökéletes világban, mi sem vagyunk hibátlanok, így előfordul, hogy a gyerekek előtt keveredünk szóváltásba a párunkkal. Amennyiben a nézeteltérést építő és nem romboló jelleggel rendezzük le, akkor semmi okunk azon őrölni utána magunkat, hogy na, most vajon milyen maradandó károsodást okoztunk a lurkókban. A konstruktív jellegű vitákból ugyanis megtanulhatják, hogyan kell intelligensen rendezni a konfliktusokat.
Amennyiben nyugodtan, tiszteletteljesen, a probléma megoldására törekedve rendezzük párunkkal a vitás kérdést, úgy a gyerekek is ezt a formát fogják megtanulni és használni, ha hasonló helyzetbe keverednek. Ha úgy érezzük, per pillanat nem tudunk értelmesen kommunikálni párunkkal, akkor nyugodtan vonuljunk egy kicsit félre egymástól, és majd később térjünk vissza a problémára. Azonban arra ügyeljünk, hogy ha a gyerekek a vita kezdetén is ott voltak, akkor a lezárásából és a bocsánatkérésből se maradjanak ki. Ha a nézeteltérések rendre megoldatlanok maradnak, ha túl gyakoriak, akkor az a gyerekekre nagy érzelmi teherként nehezedik. Mikor robban ki a következő csetepaté? Vajon szeretik őt a szülei? Apa és anya el fog válni? Ha igen, akkor vele mi lesz? Az ilyen feszültségben élő gyerekek a szokásosnál visszahúzódóbbakká (általában a lányok), netán agresszívebbé (fiúkra jellemzőbb) válhatnak, de az is megeshet, hogy saját magukat kezdik el bántani, ütik a fejüket, harapdálják magukat. Emellett figyelemzavar jelenhet meg náluk és a rettegett hiszti is gyakrabban és erősebben törhet ki. A figyelemzavar, az, hogy gondolatban egészen máshol járnak pedig az iskolai teljesítményükre is előbb-utóbb rá fogja nyomni a bélyegét. A kognitív képességeik gyengülnek és a problémamegoldásban is alul fognak teljesíteni. Nem csoda hát, ha az ellenőrzőjük nem éppen az ötösöktől hemzseg, amit még magatartási problémák is tetéznek.
Ha a családban a konfliktusok nem oldódnak meg, folyamatos a feszültség, az ajtócsapkodás, netán mindennek már a gyermek se csak passzív szemlélője, az bizony nagyon komoly pszichés problémákhoz vezethet. Szorongás, depresszió, agresszió, alacsony önértékelés, társas kapcsolatok kiépítésének a zavara léphet fel. Ha pedig az otthoni veszekedések átlépik a verbális szint küszöbét és tettlegességbe csapnak át, akkor a gyermeknél hosszú távon keringési, endokrin, immunrendszeri és mentális betegségek alakulhatnak ki. Ugye nem kell ecsetelni, hogy így felnőttként ezeknek a gyermekeknek nem sok esélyük lesz a sikerre, karrierre, békés családi légkör kialakítására, és könnyen elkallódhatnak, tudatmódosító szerekhez nyúlhatnak, ön- és közveszélyessé válhatnak. Próbáljuk hát az otthoni konfliktusainkat érett felnőtthöz méltóan rendezni a gyerekek előtt, és ha azt tapasztaljuk, hogy csemeténk társai közt valaki ilyen légkörben cseperedik, akkor forduljunk az óvodához, iskolához, családvédelmi szervekhez.
Cimkék:
család
0db hozzászólás
|















