Milyen idős a gyermeked?
[ 1 éves - 7 éves ]
2010-11-26
0 komment

Én, te, ő…

A gyermekünk önazonosság-érzete másfél-két éves korában fokozott hangsúlyt kap. Ráébred arra, hogy ő különálló személy, felismeri saját fényképét, magára a nevével hivatkozik. Az „éntudat” kialakulásával azonos időben akaratát, személyiségét is egyre inkább érvényesíteni szeretné, nem kis feladatot adva ezzel a szülőknek.

Az önazonosságra ébredt gyermeket az önállóságában a szülőnek kell ösztönözni. A gyermek ez iránti igényét valószínűleg élénken kinyilvánítja majd, hiszen szinte mindent egyedül, önállóan szeretne végrehajtani, fokozottabban szeretne mindenben közreműködni. A szülők legfontosabb teendője ilyenkor, hogy engedjék beteljesülni ezt a vágyát és segítségka fejlődését azáltal, hogy feladatokkal bízzák meg, hogy növeljék önbizalmát.

Engedjük meg gyermekünknek, hogy próbálkozzon az öltözködéssel, vetkőzéssel, helyezzünk el a lakásban olyan fogast, amit elér és fel tudja rá akasztani a kabátját. Vásároljunk kisszéket, sámlit, amire felállva elérheti a mosdót, hogy önállóan (természetesen felügyelet mellett) kezet tudjon mosni. Ne akarjunk mindenáron segíteni, és ha valamit nem pontosan úgy csinál, mint kellene, ne szóljunk rá. Helyesebb út, ha arra kérjük, szóljon, ha kell neki segítség, illetve ha a végén megmutatjuk neki: „nézd, anya ezt így szokta.”

Bátorítsd gyermeked arra, hogy segítsen. Ez egyelőre neki egy játék és élvezettel veszi ki a részét a házimunkákból. Lehet, hogy egy kicsit így hosszabb ideig tart a portörlés vagy a porszívózás, viszont tökéletesen tudod fejleszteni a csemete önbizalmát és örömöt okozol neki, továbbá azt sugallod, hogy a segítségnyújtás igen fontos dolog.

A döntések lehetősége megadja a gyereknek azt az érzést, hogy van szava a saját életében, és hogy bízunk benne. Néha adjuk meg neki azt az örömöt, hogy eldöntse, aznap kék vagy fehér zoknit vesz-e fel, vagy hogy játszótérre vagy parkba szeretne-e sétálni.

Minden gyerek igényli azt az érzést, hogy egyedülálló és olyan nincs másik, mint ő. Ennek kinyilvánítása felé erőssé teszi érzelmeiben és megalapozza azt, hogy később megállja a helyét a világban, akkor is, ha szülei oltalmazó szárnya alól kikerül. Ezt számos aprósággal közvetíteni tudjuk felé, hiszen elég csak az is hozzá, ha elmondjuk, szeretjük. Sose legyünk annyira elfoglaltak, hogy ne tudjuk megölelni és megszeretgetni, ha szüksége van rá. Figyeljünk rá, ha szól hozzánk, mutassunk érdeklődést, lelkesedést legapróbb ténykedései iránt is, gyakran dicsérjük meg.

Természetes dolog, hogy a gyermekek fájdalmukat, negatív érzéseiket időnként sírással nyilvánítják ki. Vegyük mindig tekintetbe érzéseit és vigasztaljuk meg. A „ilyen apróságért nem sírunk” megnyilvánulással és a „bőgőmasina” elnevezéssel tagadjuk a szomorúsághoz való jogát.

Bár a teljes önállósághoz vezető rögös úton ezek talán apró lépéseknek tűnnek, mégis elengedhetetlenek, hogy gyermekünkből egészséges és önbizalommal, magabiztossággal teli felnőtt váljon.

- BB -

Képek forrása: flickr.com

Cimkék: fejlődés
Hozzászólások
0db hozzászólás
cache