Az önállóságát követelő tizenéves számára elviselhetetlennek tűnik a szülői fegyelmezés, míg a szülők azon döbbennek meg, hogy a korábban szófogadó, rendes gyermekük hirtelen „kivetkőzik magából”. Az évekig elhúzódó elszakadási folyamat még a legbékésebb szülők idegeit is megviseli, s hiába a tudatosság és a türelem, a gyermek és szülei komoly érzelmi válságként élik meg a serdülőkor lázadásait.
|
Korábbi évszázadokban egyértelmű volt, hogy mikortól tekintünk valakit felnőttnek, ez egyszerűbbé tette az elszakadást is. Például, amikor őseink letelepedtek a Kárpát-medencében a felnőttségi korhatár 13 év volt, innentől kezdve a fiatal fiú egyenrangú partnerré vált. Későbbi korokban valamilyen cselekményhez – például a házassághoz, mestervizsgához – kötötték a felnőttséget.
A modern társadalmakban jelentősen meghosszabbodott a leszakadás folyamata, és senki nem tudná pontosan meghatározni, mikortól számít felnőttnek egy fiatal. Ma önálló életre az a személy képes – vagyis az a felnőtt –, akinek jövedelmező munkája, laksása van. Magyarországon emiatt a szülőktől való végleges leválás általában még később következik be, mint más országokban. Előfordulhat, hogy egy 24-25 – akár 30 – éves egyetemista még mindig a szüleitől függ, nem tudott igazán sem érzelmileg, sem anyagilag elszakadni.
Pedig a leválásnak – elméletileg – a serdülőkor ideje alatt kellene megtörténnie, amikor a gyermek 12-19 éves. Az elszakadás akkor sikeres, ha sem a gyermek, sem a szülők nem károsodnak lelkileg, és a folyamat lezárása után egyenrangú, egymást szerető és tisztelő felnőttként tudnak találkozni. Sajnos, sok esetben másként alakulnak a dolgok.
Ha serdülő gyermekünk durcásan bevágja az ajtót, mindig gondoljunk arra, hogy ebben a helyzetben ő jobban szenved, mint mi, hiszen ő nem érti mi történik vele, miért viselkedik ilyen lehetetlen módon. A lázadó éveket egy kis odafigyeléssel, toleranciával és bizalommal át lehet vészelni, még akkor is, ha egy-egy veszekedés alkalmával ez képtelenségnek tűnik.
|
Tanácsok szülők részére:
- Bízzon meg gyermekében. A gyerek csak akkor fog problémáival őszintén Önhöz fordulni, ha érzi, hogy megbíznak benne.
- Ne döntsön a gyerek helyett, hanem kérdezze meg, hogy szüksége van-e segítségre. Ha a gyerek nem tud válaszolni, kérdezze meg, miben nem vár segítséget – a gyerek általában ezt pontosabban meg tudja fogalmazni, például: ne szólj bele, hogy kivel barátkozom, ne kísérj el az iskolába stb.
- A serdülő szinte minden kérdésben bizonytalan, hányaveti magabiztossága csak a felszín. Egy-egy problémával szemben – például párkapcsolatok – teljesen határozatlan, ezért szüksége van a tanácsokra. Sok esetben nem tudja eldönteni, helyesen cselekedett-e, máskor nincs bátorsága belekezdeni valamibe. Ilyenkor igényli a szülői bíztatást, ha ezt nem is mondja ki.
- A szülő ne adja fel önmagát, örömeit a gyermeke kedvéért, mert a gyerek számára a legjobb szülő a kiegyensúlyozott lelkivilágú, boldog ember.
- A szülőnek el kell fogadnia, hogy a leszakadás a gyermek fejlődésének természetes része. Serdülőkorban a gyermeket engedni kell, hogy kipróbálja, amit szeretne, mert csak így tanulhatja meg, hogy felelősséget kell vállalnia tetteiért.
- Próbáljon meg gyermeke fejével gondolkodni néha. Ha csak önmagából és saját tapasztalataiból indul ki, soha nem fogja megérteni, mit is akar gyermeke.
- A serdülő fiatal ösztönösen, tudattalanul éli végig lázadásait, ezért a szülőnek kell alkalmazkodnia, és toleránsnak lennie.
- Beszélgessen minél többet gyermekével, de ne faggassa titkairól, és ne akarjon parancsolni neki.
- Engedje a gyermeket dönteni az olyan fontos kérdésekben is, mint a pályaválasztás. Lehet, hogy a szülő jobban tudja, hogy mi lenne hosszútávon jobb, de ha kényszerből tanul valamilyen szakmát a gyerek, azt előbb-utóbb úgyis ott fogja hagyni.
- A serdülőkor a próbálgatás ideje is. Ha a gyerek elszív egy cigarettát vagy megkóstolja az alkoholt, az még nem jelenti azt, hogy cigarettázni és alkoholizálni fog. A durva letolás ilyen esetekben többet árt, mint használ.
Képek forrása: flickr.com
Mentovics Éva
Stephenie Meyer
