Milyen idős a gyermeked?
[ 1 hetes - 18 éves ]
2009-12-12
0 komment

Férfivá lesz a gyermek 3. rész

A kultúra változása, a társadalmak átalakulása nem hagyta érintetlenül a beavatási szertartásokat sem. Maga a szokás sokáig fennmaradt a magukat civilizáltnak nevező népek körében, ám az évszázadok alatt kivesztek a fájdalmas és rémületes elemek belőle.

Kétezer évvel ezelőtt a druidák még hideg vízben fagyasztották, élve eltemették a beavatandókat, ám ugyan ebben az időben a római nemes fiataloknak már nem kellett sem testi, sem lelki gyötrelmeket kiállniuk – egy kis hasoncsúszás a templom lépcsőjén, pénzdobálás a nép közé, illetve az áldozat bemutatása elegendő volt. Emberi vér helyett az áldozati bikák vére folyt azon a napon, amikor az ifjút méltónak találták arra, hogy a felnőttek sorába lépjen, a csonkított nemi szerv és a kiütött fog helyett egyszerű férfiúi tóga tudatta az emberekkel, hogy a fiatalember már a felnőttek jogaival rendelkezik.

Mire a polgári társadalmak kialakultak a serdülőkori beavatás kellemes és élménydús eseménnyé változott. A beavatandók életkora kitolódott, általában a tizennyolc éves fiúkra várt a nagy fordulat – s többé nem a 10-12 éves fiúcskákat ijesztgették. Tisztességes polgári apukák istenfélő gyermekeiket az anyjuk tudta nélkül elvitték a kuplerájba, és befizették egy menetre, a történtek után pedig vállon veregették őket. Egy freudi ihletettségű antropológus ezt valószínűleg úgy kommentálná, hogy az atyák ily módon szabadítják meg fiaikat az Ödipusz-kolmpexustól, kényszerítve őket, hogy vágyaikat anyjuk helyett más nőkön éljék ki. A vér közös elfogyasztása helyett pedig a vállveregetés és egy pohárka konyak jelzi, hogy „most már te is olyan vagy, mint mi”.

A kocsma, mint beavatási hely

Magyarországon is sokáig éltek a beavatási szokások, a múlt században még minden paraszt- vagy pásztorfiúnak át kellett esnie rajta. A beavatás helye a falu kocsmája volt, és inkább hasonlított közös részegeskedésre, mint komoly eseményre. A beavatás előtt az ifjúnak bizonyítania kellett rátermettségét, erejét és ügyességét, például a pásztorfiúknak bárányt kellett lopniuk ahhoz, hogy egyáltalán elmehessenek az ünnepségre. Emiatt a szellemi vagy testi fogyatékosok soha nem részesülhettek a felnőtteknek járó megbecsülésben. (Az állatlopás miatt nem kell szégyenkeznünk, ez nem magyar sajátosság, szinte minden pásztortársadalomban él ez a szokás. Például a Madagszkáron élő malgasok csak akkor nősülhetnek meg, ha sikerül legalább egy zebut ellopniuk valakinek a csordájából.)


A nagy napon a kocsmában a beavatandó fiúknak fizetniük kellett mindenki italát, majd valamelyik férfi rokonnal vagy ismerőssel keresztfiságot fogadtak. Ez általában úgy zajlott, hogy a kijelölt keresztapa egy pohár bort locsolt a fiú fejére, majd pofon ütötte. Bármennyire is logikátlannak tűnik a bor ilyenfajta elpocsékolása, a keresztfiság intézménye jól működött a falusi életformában. Ettől az időponttól kezdve ugyanis a beavató és a beavatott mindenben segítette egymást, a sikereket megosztották, míg gondok esetén mindig számíthattak a másikra.

Mára szinte teljesen eltűntek ezek a szokások. Néhány vallási szertartás – keresztelő, bérmálkodás, bár-micvá –, az iskolákban rendezett ballagás még jelzik, hogy az embereknek igényük lenne ezekre a férfivá, felnőtté avatásokra, ám nincs olyan rítus, amely mindenki számára elfogadott lenne. Ha egy 18 éves srác öltönyt és nyakkendőt húz, felnőttként tekintünk rá, míg egy 24 éves, farmeros egyetemistát szinte mindenhol – otthon, a hivatalokban, a buszon – gyermeknek tekintenek. Úgy tűnik az évezredek során megszabadultunk a fájdalmas beavatásoktól, de egyúttal el is veszítettünk valamit: azt a biztonságot adó, egyértelmű tudást, hogy mikortól is számítunk felnőttnek.

Egy ausztrál beavatási ceremónia, avagy a kiütött fog esete:

     Férfivá lesz a gyermek 1. rész

A második részben megtudhatjuk, hogyan is kell (lehet) értelmezni ezt a különös szertartást, és miért is metéli körbe az afrikai fiúcskákat egy oroszlán:

     Férfivá lesz a gyermek 2. rész

Képek forrása: flickr.com

Cimkék: életmód, fejlődés
Hozzászólások
0db hozzászólás
cache