Milyen idős a gyermeked?
[ 1 hetes - 6 éves ]
2009-09-25
8 komment

Fogadatlan prókátorok, avagy jó tanácsadók?

Kivel ne fordult volna elő, hogy kéretlen tanácsot kapott? Gyerektémákkal kapcsolatban mindenkinek van véleménye, nem feltétlen kell kérnünk a tanácsot: gyakran találhatjuk szembe magunkat azzal a jelenséggel, hogy kapjuk úton-útfélen, fogadatlan prókátorok osztják meg velünk „szaktanácsukat” szoptatás témában például. Ez az a témakör, amely tapasztalatom szerint mindenki témája, mindenki ért hozzá ugyanis.


Úton útfélen megkérdezik: „szopik a baba?”. Túl azon, hogy az utca népének mégis mi köze hozzá, roppant kellemetlen az igen és nem válasz esetén is tovább beszélgetni erről. Hiszen nehéz megfelelni az utca népének, mert nehéz eldönteni, vajon a néninek hol húzódik a határ, ahol még muszáj szopni és ahol már „régen el kellett volna választani”. Általában nyugdíjas nénik, és időnként bácsik azok, akik ráérnek a GYES-es anyukák szórakoztatására.

Némelyüknél a határmezsgye olyan keskeny, hogy talán nincs is. A lényeg ugyanis, hogy lehessen okoskodni. Nevezzük őket „okos néniknek”, és lássunk néhány tipikus "hozzászólást":

ÓÓ, az én gyerekeim ilyenkor már régen pohárból ittak.

Bezzeg a mi időnkben még nem volt mosógép, mégsem panaszkodtunk.

Az én gyerekeim 8 hónaposan jártak, 1 évesen szobatiszták voltak, 2 évesen elszavalták a Nemzeti dalt.

Persze vannak, akik nem okoskodnak, hanem kedvesek, ők gyakran mondják, „Nem baj, aranyom.” Őket értelemszerűen összefoglaló néven "aranyos néniknek" nevezzük.

Pelenkában van még a másfél éves? Nem baj, aranyom.

Szopik még a 2 éves?  Nem baj, aranyom.

A második is kislány lett? Nem baj, aranyom.


ÉS ne feledkezzünk meg a „Mesélős nénikről, bácsikról” se. Ők azok, akiknek mindenhez van egy történetük, talán hozzájuk kell a legtöbb türelem. Hiszen ezek a történetek sosem rövidek. Így kezdődik: „Amikor az én édesapám keresztanyjának a húgának a veje… „ Minden részlet pontosan elképzelhető. Már ha lehetséges elképzelni bármit is úgy, hogy közben a másfél évest kell összeszedni az út közepéről. Néha döntésre kényszerülünk: belefolytjuk a szót a nénibe és talán udvariatlanul tovább állunk, óvjuk ön- és közveszélyes gyermekünk életét, vagy tovább hallgatunk, orosz rulettet játszva gyermekünk testi épségével.

Nem kell ezeket magunkra venni, fő az önbizalom, kár megfelelni mindenkinek. Kár próbálkozni is, mert megfelelni lehetetlen. Érdemes minden tanácsot meghallgatni, majd szűrni azokat. Sokszor remek tanácsokat tudnak adni a tapasztaltabbak. Ami nekünk tetsző, azzal érdemes foglalkozni, megpróbálni a tanácsolt fogást például, ám a döntés mindig a miénk. Érdemes befordulni, hallgatni az ösztönökre, ha mélyen is, de ott van, meg lehet találni.

Képek forrása: flickr.com

Cimkék: nevelés, védelem
Hozzászólások
8db hozzászólás
cache