|
Milyen idős a gyermeked?
2009-12-31
8 komment
Az ősi népek a gyermek születése és a közösülés közötti összefüggésről nem tudtak, így a gyermekáldást bálványok, istenek akaratának tulajdonították. Ezekben az időkben a születéskorlátozás fő formája a csecsemőgyilkosság és kisebb részben az abortusz volt. A varázslók tevék leheletének beszívását, halott ember mosdóvizének ivását, vagy különféle amulettek viselését javasolták fogamzásgátlás gyanánt. Máshol viszont betegnek tekintették a menstruáló nőt, mert úgy tartották, hogy az egészséges nő vagy terhes, vagy szül, vagy szoptat. Talán az egyik legősibb és legkíméletesebb, még ma is alkalmazott fogamzásgátlási módszer a megszakított közösülés. Már az Ószövetségi Szentírás is megemlékezik róla: "Onán a magját a földre irányította, nehogy testvére özvegye tőle teherbe essen." Egyébként ezt a módszert az ősi afrikai férfiak is alkalmazták, míg a nők a mahagónifa magjának héjából és citrom nedvéből készült főzettel öblítették ki hüvelyüket közösülés után. Egyiptomban mézből és krokodilürülékből készült pesszáriumokat vetettek be a nem kívánt gyermekáldás ellen. Az arab nők viszont apróra vágott gránátalmát helyeztek a hüvelyükbe, kősóval és timsóval elkeverve. Ezek a módszerek növelték a hüvely savasságát, ezzel akadályozták a spermiumok továbbhaladását a petesejt felé. Egyes vegyületek azonban halálos mérgezést is okozhattak.
A hinduk a hüvely füstölésével, illetve méz és olaj keverékének hüvelybe kenésével védekeztek. Az ausztráliai bennszülöttek viszont ismerték a petefészek roncsolását. A férfiak sem jártak jól, ugyanis a húgycsövüket a hímvessző tövénél, a herezacskó fölött lyukasztották ki, így az ondó közösüléskor nem került a hüvelybe. Az operációkat érzéstelenítés nélkül végezték, pattintott és csiszolt kőeszközök használatával… A japán férfiak teknősbéka-hártyából és szaruból készült szilárd kondomot, míg a nők olajjal átitatott, vékony bambusz levelekből készült tampont és puha papírtampont is használtak. Az kínai orvosok olajat és higanyt sütöttek egy napig, amiből egy golyócskát adtak a nőknek éhgyomorra. Továbbá mágikus szokás volt a nők köldökére helyezett forró vasgolyó. A középkorban inkább csak teafőzeteket használtak a fogantatás ellen, persze eredménytelenül. Csak a 16. században támadt új, hatékony védekezési módszer, amikor Gabriel Falloppio anatómus egy megnedvesített lenvászon óvszert talált fel. Bár ennek elsődleges célja a férfiak vérbajtól való megóvása volt. Évszázadokon át a nők félbevágott citromot helyeztek a méhnyakra, így egyrészt az ondó továbbhaladását gátolták, másrészt savas hüvelyi környezetet teremtettek. Ennek mintájára a német Frederick Adolphe Wilde 1838-ban viasszal vett mintát a méhnyakról, aminek alapján elkészített egy menstruációkor leszedhető kaucsuksapkát. Az első méhen belüli fogamzásgátló eszközök − a spirálok ősei −, a csirkék villa alakú mellcsontjából készültek. Később fémből, főként aranyból készítettek hasonló eszközöket, de ezek mérete és formája egyik fél számára sem volt kényelmes.
A 19. század közepére vált szalonképessé a fogamzásgátlás témája. Ez nagyrészt egy angol közgazdásznak, Thomas Maltusnak köszönhető, aki elterjesztette elméletét arról, hogy a növekvő lakosságnak nem lesz elegendő élelmiszere. Ennek hatására egy holland csoport 1882-ben hozta létre a világ első születésszabályozási rendelését. 1882-ben egy Hesse nevű német orvos Mensinga álnéven ismertette a ma is használatos pesszáriumot, miközben az 1980-as, 90-es években számottevően megnőtt a kondomhasználat aránya is az AIDS megjelenése miatt. Századunk elején az osztrák Haberlandt fejében fogant meg a hormonális fogamzásgátlás ötlete. Kísérleteihez előállította az egyik női hormon mesterséges változatát. Az első klinikai próbára 1956-ban került sor, melynek nyomán, 1959-ben került az amerikai gyógyszertárakba az első kombinált fogamzásgátló tabletta, amely napjainkig számos változtatáson esett át. Képek forrása: flickr.com
Cimkék:
szexualitás
8db hozzászólás
|















