|
Milyen idős a gyermeked?
2009-12-13
0 komment Nem is volt az olyan régen, amikor kamasz kölyökként érdeklődésünk és figyelmünk egyetlen dologra koncentrálódott: a szexre. Persze, sötétben tapogatóztunk, tizenévesen alig-alig tudtunk valamit a dologról, a felnőttek meg állandóan mellébeszéltek, nem voltak a témáról szóló könyvek, és gyakorlati tapasztalatokat sem gyűjtöttünk még. Ez a korszakunk mégis maga volt a tömény izgalom. Most gyermekeink léptek be a pubertás pattanásokkal és élénk fantáziával színesített korába, s megértettük végre, miért is nehéz az a bizonyos „felvilágosítás”. Számunkra eltűnt az izgalom, s maradt helyette a tömény kín.
A szülők zavara manapság, amikor szemben állnak felvilágosításra szomjazó gyermekeikkel, olyan mindennapi jelenség, mint a szétrúgott gyermekcipő, a „nem értem a matekot, apu!” felkiáltás, vagy a „már megtanultam mindent, mehetek a haverokkal?” típusú hazugságok. A papa és a mama egymásra szeretné hárítani a szorult helyzetet, s húzzák-halogatják a dolgot. Ezekről a felnőttes dolgokról majd akkor mesélünk, ha már nagyobb lesz a gyerek és megérti – ez a fő kibúvójuk. S amikor mégis eljön a nagy nap, a szülői általánosságokra a gyermek már csak kétféle képen reagálhat: vagy kineveti ősét, hogy olyan dolgokról beszél, amit ő már régen tud – esetleg gyakorol is –, vagy udvariasan végighallgatja, s magában csodálkozik, mennyire keveset tudnak szülei a szexről. Vigasztalhat bennünket a tudat, hogy ők is lesznek egyszer szülők, s ők is izzadni fognak érdeklődő kamaszgyermekük tekintete előtt – bár ez nem teszi igazán könnyebbé a mi helyzetünket. Pedig felvilágosítanunk muszáj, itt és most, akár akarjuk, akár nem. Hiszen ha nem tesszük, szemünk fénye könnyen kerülhet „bajba”, gondoljunk csak a nemi betegségekre, vagy arra, hogy Magyarországon évente 6000 18 évnél fiatalabb lányon végeznek el abortuszt. Bár a szexuális felvilágosítás nehézkes voltát minden szülő egyéni szenvedésként éli meg, a valóságban egy általános jelenségről van szó, amelynek bizony messze, a múlt századokba visszanyúló, társadalmi okai vannak. Kicsit persze mi is hibásak vagyunk, hogy nem tudunk gyermekünkkel nyitottan kommunikálni, de hogy ez a nyitottság hiányzik belőlünk, annak rajtunk kívül álló okai is vannak. Valamikor a középkorban – és korábban –, nem létezett a felvilágosítás problémája. Az együtt élő nagycsaládokban már a kisgyermekek is kileshették szüleiket, testvéreiket, s mire eljött az esküvőjük, már nagyjából tisztában voltak mindennel. Ma már egyre több történész és társadalomkutató hajlik arra, hogy a közvélekedéssel ellentétben, a középkorban egyáltalán nem volt elfojtva a szexualitás, nyugodtan és nyíltan beszéltek róla nemesek és parasztok egyaránt – vagyis a gyermekek nemcsak láttak, hallhattak is bőven. Az újkorban azonban az orvostudomány nagy lendülettel fejlődésnek indult, és a testtel kapcsolatos kifejezéseket és történéseket kisajátította magának. Az új réteg, a polgárság pedig azzal is meg kívánta különböztetni magát másoktól, hogy szemérmes lett, s erkölcsi hibának számított, ha valaki ledér módon mutogatta testét, vagy ha beszélni próbált az illetlen dolgokról – már csak az orvosok láthattak meztelen embereket, és csak ők utalhattak szóban a fajfenntartás szerveire és folyamatára. A XIX. század végére ez a szemlélet elöntötte az egész világot – illetve a világnak azt a részét, ahol Európából származó emberek éltek –, s eljött az az idő, amikor már a fürdőkádba is csak ruhástól lehetett bemenni, s amikor rendszeressé vált a mondat, amelyet élő klasszikusunk emleget kéthetente: kezeket a takaró fölé! A felvilágosítás pedig kimerült abban, hogy a 18 éves fiút apja elvitte egy kuplerájba „tanulni”. A prüdéria túlzásai ellen azonban egyre többen szólaltak fel, de mivel erre egyből az „erkölcstelen és szégyentelen” jelzőket akasztották rájuk, a társadalom ösztönös forradalomba kezdett. Megjelentek a nők egyenjogúságáért küzdő feministák, s miközben jogaikra hivatkoztak, lassan átalakították a divatot: a nők kocsit vezettek, lovagoltak, dolgoztak, s egyre rövidebb szoknyákba bújtak, vagy nadrágot vettek magukra. De beszélni a szexről még mindig tilos volt.
1968-ban azonban újabb lázadás tört ki: a szexuális forradalom. Az ifjú forradalmárok tetteikben a lehető legmesszebb mentek, hiszen a szabad szerelmet hirdették, ami sok esetben nem is volt más, mint a promiszkuitás. S közben beszéltek is a szexualitásról, jó hangosan, botrányt keltve. A szocialista országokban 68-ról még ma is inkább Prága jut az emberek eszébe, s ez is jelzi, hogy hozzánk bizony nehezebben jutott el a szexuális forradalom szele, s így lassabban oldódott fel a szexuális kommunikációt fékező gátrendszer is. Ma egyszerre van jelen a két norma és érték mind a nyugati, mind a magyar társadalomban: egyszerre vagyunk merészek és szókimondóak valamint szégyenlősek. Elvekben hirdetjük a szabad párválasztást, a szerelmet, gyakoroljuk is, mégis nehezünkre esik komolyan beszélgetni a szexről partnerünkkel, barátainkkal – vagy például gyermekünkkel a felvilágosítás alkalmával. Ennek azonban még egy oka van. Mivel a szórakoztató ipar rájött, hogy az egyik legeladhatóbb árucikk a szex, ezért bizonyos információk tömkelege zúdul már nemcsak a fiatalokra, hanem a gyermekekre is. Ezek azonban többnyire sablonosak, durvák, vagy épp ellenkezőleg, semmitmondóak. Megtudhatjuk belőlük, hogy hogyan kell csinálni, milyen pozitúrák léteznek, de a lényegről – miért és hogyan jó, mik a veszélyei –, nem kapunk hírt. A szülők tehát a felvilágosításkor egy olyan gyermekkel állnak szemben, aki már nagyon sokat tud a szexről – sokkal többet, mint amennyit ő tudott adott életkorában –, mégsem eleget. Az szülő összes megtanult „felvilágosító dumája” – például a méhecskék és a bibe –, egyszerűen használhatatlan ma már, legfeljebb a 3-5 éves gyerekeket érdekli. Mit tehet akkor? Őszintén beszélnie nehéz – hiszen nincs hozzászokva a szexuális kommunikációhoz –, a tanult sablonok pedig semmit sem érnek… Képek forrása: flickr.com
Cimkék:
szexualitás
0db hozzászólás
|
Megkezdődött a farsangi időszak. Ti ki szoktátok venni a részeteket a mulatságból?
Gyerekrovat Book.hu könyvajánló |














