Milyen idős a gyermeked?
[ 16 hónap - 5 éves ]
2009-11-11
4 komment

Gyerekpóráz és egyéb hóbortok anyukáknak

Minden nő életében eljön az az időszak, amikor legnagyobb vágya az, hogy anya lehessen. Ez többnyire már akkor, ha egyfajta egzisztenciát megteremtettek, és ami fontosabb, a tökéletes párt tudhatja maga mellett. Ez valakinek hamarabb, valakinek csak utóbb adatik meg.

Nyaranta lehetőségem nyílik arra, hogy más kultúrát ismerhessek meg, mégpedig Angliáét. Egy kisvárosi ételfesztiválra látogattunk el egy társasággal, ahol néha-néha meglepődésemnek adtam hangot.

Például Angliában rengeteg a lányanyuka, akiknél meg sem állapítható első ránézésre, hogy a kisded a gyermeke vagy a testvére. Ez persze nem baj, mindenkinek máskor jön el az életében a gyermekvállalásra a megfelelő időpont.

Az angolok nevelési stílusa is más. Tudniillik ők az egyik leghidegebb, legtávolságtartóbb nemzet, de egyben a legilledelmesebbek is. Au pairként tanúsíthatom, nem jellemző, hogy munkanap után körbepuszilgatnák a gyerekeket, sőt ennek nem is véltem felfedezni náluk a hagyományát. Már eleve az a tudat, hogy időnként idegen felügyelőre bízzák egyik napról a másikra csemetéiket,-valljuk be-ez a mi nézeteinktől nagyon távol áll. Persze mindennek megvan az oka. Szerencsére sok a lelkiismeretes babysitter, nanny.

A következő sokk akkor ért, amikor a hatalmas tömegben egy anyukára lettem figyelmes, akinek kezében egy póráz volt, de annak a végén egy kisded sétált felszabadultan.  Ez a mi szemünknek és gondolatvilágunknak idegen, sőt negatív, elítélendő. Ahogy hazaértem a szigetországból beszéltem magyar anyukákkal, és mindenképp magyarázatot szerettem volna keresni az angliai eszköz használatára.

A várt felháborodás helyett viszont mással szembesültem, azzal, hogy az anyukák egy percig elgondolkodtak, utána pedig egyenesen jó ötletnek tartották. Visszakérdeztek, hogy minek örülnék jobban? Ha a gyerekemet látnám szaladgálni, és akár kitenni egy gázolás veszélyének, vagy használnám ezt a nagyszerű találmányt, amivel megelőzhető a baj. Igen, ebben igazuk van, de Magyarországon még valamiért nem ez a hóbort. Talán félnek az idősebb konzervatívabb szülőktől, akik megszólnák az édesanyákat? A mi kultúránknak biztos vagyok benne, hogy szemet szúrna ez a kellék, és ennek hangot is adnának az emberek.

Az angol étkezési szokások ugyancsak megdöbbentettek, a boltokba belépve mindig olyan érzésem volt, mintha előttem fosztották volna ki a polcokat. A maradványokkal kellett beérnem: töménytelen mennyiségű zöldség, húsból minimális választék, előkészített ételek minden formában. A gyerekek annyira hozzászoktak ehhez a választékhoz, hogy képesek minden étkezésre pizzát enni, legyen az akár reggeli, akár ebéd. Húst alig-alig fogyasztanak, de az édességek megvásárlásának már csak a zsebpénz mértéke szabhat határt. Viszont abban biztos vagyok, el sem kell menni Angliáig, hogy érdekes berögződésekkel szembesüljünk, elég csak körülnézni a környezetünkben, itt is akad épp elég.

Amire hazánkban figyeltem fel, az a babakocsis gyermek és a kutyus együttes sétáltatása; trendinek számít.  Az egy más szituáció, ha már korábban volt kutyájuk, és őt nem szeretnék elajándékozni vagy eltűntetni az új jövevény miatt. De amikor azért szereznek be kutyát, hogy majd együtt levegőzzenek? Persze a kutya fajtája sem mindegy, ha már divatról van szó; a legdrágábbak egyike a legjobb.

Persze az mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy milyen szellemben szeretné nevelni gyermekét, mit tart követendőnek, és mit nem. Én addig is nyitott szemmel járok a világban, és figyelem a következő megjelenő hóbortot…

- Barby -

Képek forrása: flickr.com

Cimkék: nevelés
Hozzászólások
4db hozzászólás
cache