Milyen idős a gyermeked?

Gyermeked 13 hónapos

Küszöbön az első lépések

Ha a gyermek még nem tette meg első lépéseit, akkor tényleg legyen kéznél az a kamera, mert már nem várathat magára sokáig a nagy esemény. Természetesen nem kell megijedni, ha késik, hiszen egyes esetekben csak 17-18 hónapos korban történik meg, vagy még ennél is később.
Ahogy a kicsi megtanulja uralni a mozdulatait, és egyre ügyesebben használja a kezeit, egyre jobban érdeklődik majd a környezete iránt is, úgyhogy nem kell meglepődni, ha egyszer csak azon kapjuk, hogy a padlón talált zsírkrétával épp a falat dekorálja.

Kommunikálj vele

A kommunikáció is egyre kifinomultabbá válik. A „mama” és „papa” mellett ekkorra elsajátít még néhány egyszerűbb szót, bár továbbra is remekül megérteti majd magát komolyabb szókincs nélkül is. Ha azt szeretné, hogy letegyük, lefelé mutogat, ha a figyelmünket szeretné magára irányítani, akkor megráncigálja a pólónkat. Elég nagy százalékát megérti már annak, amit mondunk neki, úgyhogy beszéljünk és olvassunk neki minél többet.

A gyerek fizikai fejlődése

A felfedezés szabadsága

Az az időintervallum, ami általánosan elfogadott a járás megkezdésére, jóval szélesebb, mint a többi nagymotoros képesség (nagy mozgások) esetében. Nincs tehát elfogadott konkrét időpont, mikor kell elkezdenie tipegni, alkati sajátosság, hogy korán, akár 9 hónapos korban, vagy későn, 18 hónaposan kezd el járni a gyerek.

Ne lepődjünk meg, ha annyira örül majd új képességének, hogy vonakodni kezd attól, hogy felvegyük, karjainkban tartsuk. Ha egyszer belekóstolnak a szabadságba, elég nehéz lesz őket visszatartani. Próbáljunk meg higgadtak maradni akkor is, ha elesik, ne ijedjünk meg túlságosan, ne szaladjunk hozzá azonnal segíteni, csak ha igazán fáj neki, ha tényleg nagyot esett, vagy nagyon beütötte magát. Az esés elengedhetetlen része a járni tanulásnak. A séta olyan egyenetlen felületeken, mint a gyűrött szőnyeg, vagy akár a homokozó, remek lehetőséget biztosítanak a kicsinek a gyakorlásra. Legyünk tehát türelmesek, és biztosítsunk számára helyet és lehetőséget, hogy tesztelhesse képességeit, gyakorolhassa frissen szerzett függetlenségét.

A gyermek valószínűleg nagyon szórakoztatónak találná, ha úgy tennénk, mintha több gondot okozna nekünk a járás, mint neki. Próbáljunk vicces kis mutatványokat kidolgozni, például ha elsétálunk előtte, tegyünk úgy, mintha megbotlanánk, és majdnem elesnénk. Így a kicsi azt látja majd, ráadásul egy komikus köntösbe öltöztetve, hogy egy felnőtt is küzd azokkal a nehézségekkel, amikkel ő, és jót nevet majd rajtuk. Ezt alkalmazzuk újra és újra, egészen addig, amíg viccesnek találja, és magabiztosabbá nem válik a járása.

Ha eddig nem tettük volna meg, akkor ideje ellenőrizni a kilincseket, zárakat a házban, vagy lakásban, mert ha a kicsi elindul, akkor nem állítja meg egy olyan ajtó, ami kinyílik, ha kicsit nekidől.

Az, hogy gyermekünk elkezdett járni, nem jelenti azt, hogy hanyatt-homlok rohannunk kell a boltba cipőt venni. A homokozóban, vagy a fűben nyugodtan sétálhat mezítláb is, ez egyrészt segíti a lábizmok fejlődését, másrészt az egyensúlyérzékére is jó hatással van.

Persze ha már olyan terepen is sétálni akar, ahol felsebezhetné a lábát, akkor jöhet az a cipő. A lábbelire nem kell nagy összegeket költeni, egy ennyi idős kicsinek drága, márkás cipőt venni felesleges pénzkidobás. Olcsóbb termékek is tökéletesen megfelelnek: egyszerű vászoncipő, esetleg puha bőrcipő, hajlékony gumitalppal. Soha ne vegyünk két-három számmal nagyobbat, mondván, hogy majd úgyis belenő! Ez káros hatással lenne a kicsi egyensúlyérzékére, így könnyebben elesne bennük. A nagylábujj és a cipő orra között legfeljebb egy centi lehet. Ha a cipő orrát megtapogatva nem érezzük a nagylábujjat, akkor a cipő túl kemény.

Miben segíthetünk

Ha a gyerkőc már magabiztosan sétál, mutassunk neki új dolgokat, például tanítsuk meg guggolni, anélkül hogy belénk, vagy a bútorokba kapaszkodna. A „kincskereső” játék tökéletes erre a célra, ha talál a padlón valamit, ami felkelti az érdeklődését, mutassuk meg neki, hogy kell leguggolni, megfogni azt a tárgyat, és felkelni vele. Hamar megtanulja majd önállóan elvégezni a mozdulatsort.

Ha még bizonytalan picit a járásban, és ez láthatóan zavarja, idegesíti, akkor kisebb segítséget nyújthatunk neki, ha kap egy tologatós játékot, aminek a fogantyúja biztosít némi kapaszkodót. Egy dolgot nem szabad: hogy beültetjük a gyereket egy babalépegetőbe. A szakemberek szerint károsak, nem segítenek a járás elsajátításában.

Kézimunka

A 13 hónapos gyermek a járás mellett egyre ügyesebben használja a kezeit is (finom motorika). A legtöbb gyerek imádja azt a játékot, mikor különféle holmikat, például a játékait egy dobozba, kosárba rakosgatja, majd kidobálja onnan.

Etetéskor megfigyelhető, hogy a kis falatokat, például egy darab gabonapelyhet, vagy egy kis falat tésztát felvesz az asztalkáról, a hüvelyk- és mutatóujja közé csippentve azt, ahelyett hogy belemarkolna, mint korábban. Érdeklődést mutathat a kanál iránt is, bár ebben a korban még elég ritka lenne, ha rendeltetésszerűen használná.

Nem számít, hány játék borítja a gyerekszoba padlóját, gyakran előfordul, hogy a gyerkőc szívesebben pakolja ki a konyhaszekrényt, és edényekkel, fazekakkal játszik. Ha meguntad, hogy folyton el kell pakolnod őket, szerelj gyerekzárat a szekrényajtókra, kivéve egyet, ami nyitva maradhat, hogy a gyerek felfedezhesse. Hogy az érdeklődését fenntartsuk, érdemes néhány naponta cserélni a tartalmát. Ide pakolhatunk fakanalakat, fatányérokat, műanyag bögréket, és hasonló törhetetlen, könnyen tisztítható holmikat. A kicsi imádja majd vizsgálgatni, mit rejt a szekrény, és egyúttal fejleszti a fogás-eleresztés készségét is.

A gyerek szociális és érzelmi fejlődése

Úgy érzed, az egész világ a te gyermeked körül forog? Nem vagy egyedül, ő is pont így érez. Az az igazság, hogy a kicsi ezidőtájt elég önzővé válik. Figyeljük meg, ha egy másik gyerekkel játszik, láthatóan nem törekszik arra, hogy ténylegesen kapcsolatba lépjen vele.

Továbbra is mi vagyunk a legfontosabbak az életében, és valószínűleg nagyon igényli majd a figyelmünket, de már látszanak az egyre növekvő függetlenség és önbizalom jelei. Jól elszórakoztatja már magát a szobában, amíg te vacsorát készítesz, de néha kell még neki egy megnyugtató ölelés, ami után visszatérhet a játékhoz.

A 13 hónapos gyermek már tisztában van azzal, hogy hatalma van, és megtanulja azt is, hogyan használja. Kikövetelheti, hogy olvassunk neki, vigyük el hintázni, sétálni. Még ha szavakat nem is használ, akkor is nyilvánvalóvá tudja tenni, hogy mit szeretne, gesztikulálással, mutogatással, vagy ruhánk ráncigálásával.

Akár ő a társaság közepe, akár kis szégyellős, segíthetünk a gyermek szociális készségeinek fejlesztésében vidám, egyszerű kis játékokkal. Íme néhány ezek közül:

  • Bújócska. Bennünket hajszolni, vagy előlünk bujkálni, vélhetően a 13 hónapos gyerek kedvenc időtöltései közé tartozik. Nagyon jól szórakoztatja, ha elbújik előlünk egy szék, vagy éppen egy könyv mögé, és nagyokat kuncog majd, ha úgy teszünk, mintha nem látnánk.

  • „Hozd vissza.” Nekünk kevésbé tetszik ez a játék, de a gyereknek annál inkább. Imádni fogja, ha „apportíroztathat” bennünket, úgy hogy kidobálja a játékait a dobozából, vagy akár elhajítja a tányért etetéskor, mi pedig szépen visszaadjuk neki. Szintén élvezi, ha különféle tárgyakat, játékokat, könyveket ad nekünk, azt várva, hogy visszaadjuk neki. Ez nem csak szimpla játék, jó alkalom számára, hogy magára irányítsa figyelmünket, és egyúttal a társas viselkedés, az adok-kapok szabályait is tanulja. Mivel nagyon szereti a lelkes hallgatóságot, minden ilyen mutatványt újra és újra megismétel majd, ha pozitív visszajelzést kap – különösen, ha megtapsolják.

  • Nevezd meg.  Mutassunk rá a szemünkre, vagy orrunkra, és mondjuk ki a nevét. A kicsi hamar megtanulja majd, és ha megkérdezzük, hogy hol van a szája, oda fogja tenni az ujjacskáit. Pszichológusok szerint ez egy fontos feltétele, az ún. elkülönítési folyamatnak (amikor a gyermek felfedezi, hogy mi és ő külön emberek vagyunk) ami egy éves kor után kezdődik.
Hozzászólások
14db hozzászólás
cache