Gyermeked fejlődése a második év első hónapjában

Beszédfejlődés:

Gyermeked passzív szókincse jelentősen fejlődött az elmúlt időszakban. Bár kimondani még csak pár szót tud – lehet, hogy még egyet sem –, viszont rengeteg mindent megért. Így például a nevét minden körülmények között felismeri, még akkor is, ha nem hozzá szólnak éppen, vagy csak a tévében hangzik el.

Mit tegyél?

Minden kimondott szóra figyelj oda! Az érdeklődés és a mami öröme mindennél serkentőbben hat a gyermek fejlődésére! Ha valamit helytelenül mond – ez sokszor előfordul –, akkor soha ne ismételd meg a rosszul kimondott szót, vagyis ne kerüljön be a család szótárába a lyadda a labda helyett, a jóha a róka helyett, stb. Ismételd meg a szót helyesen, de ne javítgasd, hogy „… azt nem úgy mondjuk, hogy jóha, hanem róka”. Ezzel csak elveszed a kedvét, és kudarcélményt okozol neki. Ha sokszor hallja szépen kiejtve az adott szót, akkor előbb-utóbb ő is helyesen fogja kiejteni.

Mozgásfejlődés:

Gyermeked egyre erősebb és ügyesebb, miközben egyensúlyérzéke is sokat fejlődött. Feltehetően még továbbra is inkább négykézláb közlekedik, viszont ellenállhatatlanul vonzza minden, ahol kipróbálhatja képességeit. Ilyen például a lépcső!

Mit tegyél?

A lépcsőmászás igen hasznos gyakorlat – de egyben veszélyes is. Mindig ügyelj arra, hogy mellette legyél – vagy egy felnőtt jelen legyen –, ha a lépcsőre merészkedik, mert könnyen legurulhat. A másik veszély inkább csak lelki: megijedhet, elakadhat félúton, ilyenkor szüksége van a segítségre és a biztatásra is. Mindig vigasztald meg gyermeked, ha elesik, vagy ha megijed – de engedj minél nagyobb teret felfedező kedvének.

Lehetőleg mezítláb legyen otthon, így tudja erősíteni lábfejének és ujjainak izmait is, amelyek szükségesek az egyensúlyozáshoz. Cipőben könnyebb megtalálni az egyensúlyt – de ezt elegendő az utcán gyakorolni.

Érzelmi fejlődés:

Az egyéves baba még teljesen a szüleitől függ, de már erősen észrevehetőek az önállósodási törekvések. Ez nyilvánul meg például akkor, amikor kifejezi, hogy egyes dolgokat – ételeket, ruhákat, embereket – kedvel, míg másokat nem. Ebben az életkorban alakulnak ki az első félelmek is. Félelmének tárgya bármi lehet – leggyakrabban valamilyen állat.

Mit tegyél?

Az énkép erősítésének egyik módja, ha sokszor mondjuk ki a gyerek nevét. Ilyenkor tudja, hogy a most elhangzottak kizárólag neki szólnak! Jobban és nagyobb kedvvel fog figyelni ilyenkor.
Ha észreveszed, hogy gyermeked félni kezdett valamitől, akkor különösen figyelj erre. Semmi esetre se fokozd félelmét azzal, hogy te is megijedsz, mert ebben az esetben a félelem fokozódni fog. Egyszerűen folytasd, amit csináltatok, legfeljebb egy megjegyzést tegyél arra, hogy „lám, hogy megijedtél a kiskutyától, nem baj, ne félj, nem bánt”. Szintén rossz módszer, ha bagatellizálod a félelmét és kineveted. Az ő érzései valósak, még akkor is, ha mi, felnőttek tudjuk, hogy a kölyök cica nem bántja. De hány felnőtt fél az egerektől, békáktól, pókoktól – pedig ezek is ártalmatlanok!

Tanulási képességek:

A babád egyre okosabb, és egyre ügyesebb. Ennek az egyik legkézenfekvőbb bemutatása, hogy megpróbál egyedül étkezni. Az egyszerű cselekvés egyáltalán nem könnyű! Gondolj csak bele: tudja, hogy a tányérján étel van, fel is ismeri azt, amelyiket szereti, és amelyiket nem. Meg tudja fogni – esetleg a kanállal is próbálkozik –, és a szájához emelni a finomabb falatokat.

Mit tegyél?

Az önálló cselekvéseket igyekezz ösztönözni – de készülj fel, hogy ez nagy rumlival járhat. És ha valami nem sikerül, akkor még egy kudarcból fakadó hisztit is a nyakadba kaphatsz. A földre hullott almapüré, a falat összemázoló spenót látványa mindenkit kiborít, pláne, ha közben az egyéves kisded torkaszakadtából üvölt. Mégis megéri kibírni ezeket a pillanatokat, ugyanis most alapozod meg a tanuláshoz való viszonyát. Ha visszafogod, vagy legorombítod a rosszul sikeredett események miatt, akkor hamar elveszed a kedvét a tanulástól, és amikor iskolába kerül, már késő lesz ezen változtatni!