Gyes-csapda

Magyarországon a családtámogatási rendszer lehetővé teszi, hogy az anyukák akár 3 éven át otthon lehessenek a babájukkal (bár a szabályozás éppen a közeljövőben fog változni). Amennyiben 3 év korkülönbséggel születik egy kistestvér, máris 6 otthon töltött évre nyílik lehetőség. Kérdés, hogy ez vajon lehetőség, vagy csapda.

Kupon Mánia akció!

Közkívánatra újra! Wellness pihenés az Amira Hotelben 51% kedvezménnyel, mindössze 44. 900 Ft-ért!

- 51% 91900 Ft helyett 44900 Ft

Országos

Már csak 42 kupon van

Hiszen 6 év alatt, de már 4, vagy 2 év alatt is kizökken az ember a munka körforgásából, új arcok, új körülmények várják a munkahelyen. De szerencsés helyzetben legalább van hová visszamenni dolgozni. Nehezebb helyzetben munkát kell keresni, ami sok otthon töltött év után, kisgyerekekkel nem könnyű dolog - finoman szólva nem a munkáltatók álma egy állandóan táppénzen lévő anyuka.

Csodás dolog a gyermekkel otthon lenni, a nők többsége erre vágyott kislány kora óta. Babázni, látni, követni, megélni, ahogy cseperedik kicsiny gyermekünk. Főállásban gondozni, nevelni, fejleszteni, szocializálni: igazán nagy lehetőség a számunkra.

Persze e mellé ott a háztartás, aki otthon van, az főz, hátországot biztosít a család azon részének, akik elmennek reggel és csak este érkeznek haza.

A gond azzal szokott lenni, hogy mindezért nem jár a fizetség. Sem a köszönöm. Nincs mérhető ellenértéke annak, hogy a gyermeket tisztességgel ellátjuk, foglalkozunk vele. E mellett természetes, hogy a lakás, a ruhák rendben vannak, intézzük a bevásárlást, a főzést. A mai kor felszerelt háztartásával mindez gyerekjáték...

Vagy mégsem? Van úgy, hogy rettenetesen elfáradunk. Hogy nem elég köszönetként babánk mosolya, jól esne több felnőtt társaság, jól esne a fáradt férjtől a figyelmesség. Időnként szeretnénk világgá menni, de ha nem is világgá, csak egy kicsit elszabadulni.

Be kell látni, hogy szükséges elszabadulni, kiszakadni az otthoni légkörből, különben hosszútávon lesznek problémák. És ennek épp gyermekünk issza meg majd a levét, akiért elvileg az egész intézmény kialakult, hogy csak vele foglalkozhassunk. Ha rajta csattan az ostor, akkor nem működünk jól.

Célszerű rendszert vinni a szabadidő szervezésébe is, hogy az Apuka, vagy a Nagyszülő is pontosan tudja, minden héten az adott időben övé a gyermek. Anyuka pedig mehet a dolgára. Tegye, amit szeretne, szépüljön vagy épüljön, mozogjon, barátnőzzön, meg kell találni a feltöltődés lehetőségét.

A társaság fontos, hiszen a kicsi gyermek nem partner a beszélgetésben. A legjobb, ha hasonszőrű anyukák társaságát keressük, akikkel az érdeklődési körünk is egybevág, akár lehet egy kitűzött nap a héten, mikor a délelőttöt együtt töltjük, mindig valakinél közösen. Lehet ez nagyobb társaság is, a vendéglátó főzi az ebédet, a vendégek viszik a sütit, innivalót, máris áll a party fényes nappal, hétköznap. A babák esznek-isznak-jól mulatnak, az anyukák pedig szürcsölgetve a kávéjukat, talán egy helyben ülve, beszélgethetnek. Ki is értené jobban ennek az életformának a nehézségeit, mint azok, akik szintén részesei…

Komoly létjogosultsága van tehát annak a kérdésnek, mindez jó e így, ebben a formában? Egyes országokban az anyukák 3 hónap szülési szabadság után visszamennek dolgozni. A gyerekekkel bébiszitter foglalkozik, avagy intézményben látják el őket. Melyik minta a jó?

Talán egyik végletből csapunk a másikba, az ideális megoldás a kettő között lenne. De az is tény, hogyez is alkati dolog, babája és anyája válogatja. Ami biztos, hogy hosszú ideig, megszakítás nélkül nem célszerű otthon maradni, ám ha már otthon maradunk, érdemes közben valamilyen formában épülni is, tanulni, kicsit mást is csinálni, mint a mindennapi háztartási robotmunka.

Képek forrása: flickr.com