|
Milyen idős a gyermeked?
Neveljetek összhangbanAnnyi mindent kell tanulnia hatévesen – hogyan tegye rendbe a szobáját, hogyan jöjjön ki a többi gyerekkel, hogyan folytasson becsületes játékot, és hogy viselje emelt fővel, ha hibázott. Ez az időszak a szülőknek is sok izgalommal szolgál, miközben ezen új területeken terelgetik csemetéjüket. A legnagyobb segítség: sok-sok együtt töltött idő.
Egyértelmű, hogy pároddal nem fogtok ugyanúgy gondolkodni a nevelés minden egyes kérdéséről. Két különböző ember vagytok, akik két különböző családban nőttek fel. A gyermeknevelés egyik kompromisszum megkötése a másik után, ezért aztán engedd, hogy az apró dolgokban párod a saját elképzelései szerint nevelje a gyermeket. A fegyelmi kérdésekben annak a szülőnek kell dönteni, aki ott volt, mikor a gyermek rosszalkodott; nem fair, ha az a szülő, aki ott se volt, mikor az eset megtörtént csak úgy besétál, és jól aláássa a másik szülő tekintélyét. Amikor nagyon nem értetek egyet valamiben – és ez bizony előfordul – azt ne a gyerek előtt tárgyaljátok meg. A legjobb, ha a fő elvekben, mint például a lefekvés ideje és az alapvető otthoni szabályok, mind a ketten ugyanazt követelitek. Tegyétek ezt egységes frontot alkotva, ne változtass a szabályokon párod tudta nélkül, főleg ne úgy, hogy mindezt a gyermek orra előtt teszitek.
Vigyázz a lelkére isEbben a korban is nagyon oda kell figyelnünk kicsinyünk lelkivilágára. Egy-két rövid megjegyzés is elég hozzá, hogy tudasd gyermekeddel, észrevetted, hogy bántja valami. Mondd, hogy „Ó, olyan szomorúnak látszol, hogy Jani elköltözik.” vagy „Tudom, hogy rossz, mikor elmossa az eső a programod.”. Csupán annyi is elég lehet, hogy „Olyan szomorúnak tűnsz.”, ahhoz, hogy gyermeked érezze, bátran beszélhet az érzéseiről.
Sose fogsz sokat megtudni gyermekedtől, ha azt kérdezed tőle, „Milyen volt ma a suli?”. Tégy fel sokkal célirányosabb kérdéseket: „Ki ült ma melletted ebédnél?”, „Mi tetszett ma a legjobban az órákon?”, „Befejeztétek ma a térképrajzolást?” 5-7 éves kor között gyakran előfordul, hogy a gyerekek nem akarnak iskolába menni. Az oviból a suliba lépés nagy és stresszes változás. Bár nagyon nehéz, nem szabad elkényeztetned vonakodó gyermeked; iskolába kell mennie. Kérdezd meg a tanítóját, hogy van-e valami ami plusz nyomást gyakorol gyermekedre, például nem csúfolják-e a többiek, vagy esetleg a tanulmányaiban van-e valami, amivel nehezen birkózik meg. Egyes esetekben kiderülhet, hogy gyermekednek szemüvegre van szüksége, vagy egy ezidáig rejtett tanulási zavar áll a háttérben. Van búcsúzkodós szertartásotok? Egyes családoknak van, és a gyerekek számára ez ugyanolyan hasznos, mint az esti rutin. Nem kell elnyújtani: egy sima pápá-puszi, vagy valamilyen különleges puszi (orrdörzsi, puszi a pofira), a maci megölelése, egy titkos kézfogás megteszi. Ezek közül bármelyik azt üzeni gyermekednek: „Szeretlek és hiányozni fogsz, mert nagyon sokat jelentesz nekem.” Tudnod kell hogy a számítógépekre ebben a korban „kapnak rá” a gyerekek. A túlzásba vitt computer előtti üldögélés minden fajta formában függőséget okoz. Míg hasznos, ha gyermeked látja, hogy dolgozol, olvasol a gépen, egyáltalán, hogy hogyan használod a technológiát, figyelj oda, mennyi időt töltesz a monitor előtt! Határozd meg előre, mikor kell abbahagynia a billentyűk nyomkodását! Legyenek szent és sérthetetlen kütyü-mentes időszakaitok: étkezések, az esti rutin, vagy esetleg a hétvége egyik napja. Igen, a technológia életünk szerves része, ám sokat el is vesz belőle, köztük olyasmiket is, amire egy igazi családnak szüksége van. Tégy próbát a következőkkel, hogy segítsd gyermeked testi és szellemi fejlődését:
0db hozzászólás
|
cache













