Hogyan tanuljon a gyerek?

A pszichológusok régóta foglalkoznak tanuláselméletekkel. Ezek közül némelyik egészen beépült a hétköznapokba, némelyiket pedig ködös humbugnak kiáltottuk ki. A legújabb kutatások viszont az általánosan elfogadott elméleteket is semmisnek minősítik!

Kupon Mánia akció!

4 nap / 3 éjszaka wellness pihenés 2 fő részére félpanzióval az In Hotelben Hajdúszoboszlón, ingyenes TB gyógykezelési lehetőséggel FÉLÁRON, mindössze 28.250 Ft-ért!

- 50% 56500 Ft helyett 28250 Ft

Országos

Már csak 88 kupon van

Vegyük például azt az állítást, hogy a diákoknak különböző tanulási stílusuk van: vannak vizuális típusok, mások hallás után tanulnak könnyebben, vannak, akik a bal vagy a jobb agyféltekét használják többet. Egy nemrég megjelent kutatás összefoglalásaként a tudósok szinte semmi alapját nem találták ezeknek a különbségtételeknek.

Ugyanez vonatkozik a tanárok tanítási stílusára is. Vannak kiváló tanárok, akik olyan mozgalmasan tartanak órákat, mint egy színházi előadás, mások (szintén kiváló oktatók) visszahúzódóbb, csendesebb stílusúak. Daniel T. Willingham, a Miért nem szeretik a diákok az iskolát című könyv szerzője szerint "Még meg kell, hogy keressük a közös jellemzőket az olyan tanárok közt, akik konstruktív atmoszférát képesek teremteni a tanuláshoz - Ezeket az irányelveket már ismerjük egy ideje, és megdöbbentő, hogy az iskolák eddig nem alkalmazták őket, vagy, hogy az emberek nem jöttek rá a saját kárukon. Ehelyett mindenféle ellenőrizetlen, elhibázott hiedelmet követünk."

Azért mégis vannak hatásos módszerek a tanulásra, legalábbis azoknak, akik motiváltak. Az utóbbi időkben a kognitív pszichológia kidolgozott pár technikát, amellyel megbízhatóan fejleszthető, ami a legfontosabb: hogy egy diák mennyit jegyez meg a tanult dolgokból. Ezek az eredmények bárkinek hasznosak lehetnek, kortól függetlenül, bár a legtöbb eddig divatos bölcsességgel teljesen ellentétesek. Például, ha különböző szobákban tanul valaki, nem egy meghatározott helyen, az megkönnyíti a visszaemlékezést a tanultakra. Ugyanígy hasznos egymástól távoli, de kapcsolatban álló készségeket vagy fogalmakat tanulni egyszerre, ahelyett, hogy egy bizonyos dologra koncentrálnánk. Robert A. Bjork, a Kaliforniai Egyetem egyik pszichológusa így nyilatkozott: "Az ilyen elméletek részben azért alakultak ki, mert az oktatással kapcsolatos kutatások hiányosak, és nem adnak megfelelő útmutatást. A tanulók egyénisége és az oktatási stílusok bizonyosan kölcsönhatásban állnak. A probléma az, hogy nem lehet tudni, milyen módon."

Mindezek a technikák persze önmagukban még nem elegendőek, fontos a motiváció. A kísérletek eleve kizárnak minden olyan tényezőt, amelyek az eredményeket eltorzíthatják. Az iskola, az élet nem ilyen steril, számtalan kiszűrhetetlen tényező befolyásolhatja egy gyerek tanulmányi eredményeit. De a fenti eredmények legalább tudományosan megalapozottak, így eredményesebb segítséget jelentenek, mint azok a bölcs elméletek, amelyre eddig támaszkodhattunk.A kognitív pszichológusok sem tagadhatják, hogy egy vizsgára jobb jegyet kaphat az ember, ha hirtelen bemagolja az anyagot. De olyan ez, mint túl sok mindent bepakolni egy olcsó bőröndbe: a bőrönd egy ideig kitart, de végül minden kihullik. Az így megszerzett tudás nem egyszerűen elhalványul, inkább olyan, mintha soha nem is találkozott volna a tanuló az anyaggal. Ha viszont figyelmesen és részletenként, több napon át egy-egy óra ráfordítással tanulja meg valaki az anyagot, akkor az sokkal tovább megmarad és a tanulás is kevesebb erőfeszítésbe kerül. Az lehet a magyarázat erre, hogy amikor a tanuló nekiül az anyag hátralevő részének, kénytelen az addig átnézett részekre visszaemlékezni, így az anélkül rögzül mélyebben, hogy újra végigolvasná.

A gyakori vizsgák, ellenőrző dolgozatok, bár sok stresszel járnak, szintén hasznosak lehetnek: minél többször kell egy információt felidézni, annál könnyebben hozzáférhető lesz az később. A különböző jellegű anyagok tanulása egymást felváltva nagyobb hatást fejt ki az agyra, mint egyszerre egyféle készség használata. A kísérletek szerint ez igaz akkor is, ha eltérő matematikai műveleteket egy feladatban alkalmazva tanítanak meg, vagy, ha egy festő stílusát akarjuk megismerni, jobb, ha nem csupán az ő képeit tanulmányozzuk, hanem mások képeivel felváltva. Mindez azért működhet így jobban, mert könnyebb különbségeket, hasonlóságokat, mintákat felfedezni. Valamint a tanulás folyamata nem szűkül le annyira, hogy végül az automatizmusok miatt az agy csak teljesen azonos helyzetben legyen képes felidézni a tanultakat, ami megnehezíti, hogy alkalmazzuk a tudásunk.