Hol az olló, komámasszony?

Évekig dugdossuk a gyermek elől a hegyes, éles tárgyakat, ám előbb-utóbb elérkezik az az idő is, mikor már a kezébe adhatjuk a veszélyesebb „szerszámokat” is, mint például az ollót.

Kupon Mánia akció!

4 nap / 3 éjszaka wellness pihenés 2 fő részére félpanzióval az In Hotelben Hajdúszoboszlón, ingyenes TB gyógykezelési lehetőséggel FÉLÁRON, mindössze 28.250 Ft-ért!

- 50% 56500 Ft helyett 28250 Ft

Országos

Már csak 88 kupon van

Természetesen eleinte szigorúan a felügyeletünk alatt ismerkedjen a gyermek az eszközzel, lehetőleg tompított végűvel, melyet direkt a korcsoportjának gyártanak, azaz amit már óvodáskorban is használhat. Habár már gyermekollókban is lehet balkezes változatot kapni, megjegyezzük, sok esetben csak iskoláskorban alakul ki a végleges kézpreferencia.

Az olló használata sok-sok gyakorlást igényel, körülbelül egy év, mire az első bizonytalan vágások olyan ügyessé válnak, hogy akár már bonyolultabb minták vonalainak a mentén is tud vágni a gyermek. Próbáljuk ki, hogy a domináns kezünkből átvesszük az ollót a másikba, és így próbáljuk meg használni; körülbelül ilyen érzés lehet neki is először nyisszantani, és azt is kalkuláljuk hozzá, hogy a kézügyessége még javában fejlődik.

Ha már szóba jött a kézügyesség, ahhoz, hogy profin ollózzunk, a kezeinknek meglehetősen ügyesnek kell lenni. Ez gyurmázással, régebbi magazinok tépkedésével, gyöngyök fűzésével, rajzolással fejleszthető.

Amikor elérkezettnek látjuk az időt, akkor jöhet az olló. Az első lépés az olló tartásának, valamint a szárak kinyitásának, összecsukásának a megtanulása. A hüvelykujjat a kisebbik ollószembe kell dugni, a nagyobbikba pedig a többi ujj kerülhet, akár több ujját is átdughatja rajta, így biztosabb lesz a fogás. Ezután jöhet a kinyitás, becsukás gyakorlása. Ne feledjük, ez a mozgás még idegen a kis kezecske számára, a mozdulat ekkor még nagyon bátortalan lehet. Gyakorlás közben ügyeljünk rá, hogy a gyermek maga előtt tartsa az ollót, ne kezdjen el hadonászni vele!

Ha a kinyit-összecsuk mozdulat már flottul megy, jöhet a vágás. Még nem vonal mentén, mindenféle furfangos figurával. Kezdjünk inkább egy kis gyurmahurkával, melyet úgy hasít ketté az olló, mint kés a vajat, és így nem marad el az ösztönző sikerélmény se.

A következő szinten vessünk be dekorkartont, melyet még mindig viszonylag könnyű vágni. Ezután megnézhetjük, megy-e már a szívószál-nyisszantás. Az egyre ügyesebb vágóbajnoknak egyszerű formákat is rajzolhatunk egy-egy darab kartonra, háromszögeket, négyszögeket, köröket, jó vastag vonallal, amit könnyű körbevágni. Mikor a gyermek már elég ügyes, jöhet a rendes papír.

A gyerekek eleinte nem vágnak olyan nagy nyisszantásokkal, mint mi, csak aprókkal, de idővel meg fogják tanulni a hosszabb vágásokat is. Emellett a kezdetekben gondot okozhat számukra, hogy amit vágunk, azt a másik kezünkkel tartjuk is, ami a két kéz mozgatásának magasfokú koordinációját igényli. Ezért gyakori jelenség, hogy a gyerekek eleinte a papírt mozgatják az olló felé, így könnyebb nekik a vágás. Amikor azonban belelendülnek, nincs megállás, különösen az szokott tetszeni nekik, mikor icipici darabokra apríthatják az eléjük tett papírt. Habár a legnagyobb óvatosságunk ellenére is telis-tele lesz a lakás ezekkel a kis vágott fecnikkel, hagyjuk, hadd élje ki magát a gyermek, egyrészt azért, mert jól érzi magát közben, másrészt pedig azért, mert ügyesedik, erősödik a keze.

Ollóval vágni hatalmas élmény a gyerkőcök számára, nagynak, ügyesnek érezhetik magukat tőle, olyannak, mint a bátyó, anya, apa, vagy a nagyi. Ha gondoskodunk róla, hogy megfelelő olló kerüljön a kis kezecskékbe, hogy legyen vele sikerélményük, és ügyelünk rá, hogy rendeltetésszerűen használják, akkor élmény lesz a vagdosás, talán az egyik legnagyobb, mikor kint rosszra fordul az idő, és nem lehet az udvaron, játszótéren szaladgálni, hintázni.

Képek forrása: flickr.com