Iciri-piciri babuci…

Sokszor és sok helyről halljuk mostanság: ne affektáljunk és ne gügyögjünk kisgyermekünknek, mert az károsan hat az agyi fejlődésére! Persze nagyon nehéz megállni, hogy hangunk ne szökjön a magasba és vonásaink ne olvadjanak bájmosollyá egy imádni való csöppség láttán, ám jó ha tudjuk: az, ha gügyögünk hozzá, csak nekünk jó, neki nem.

Kupon Mánia akció!

Roll Up 85 Standard Roll Up filmnyomattal óriási kedvezménnyel!

- 50% 18940 Ft helyett 9470 Ft

Országos

Már csak 10 kupon van

Először is: le kell szögeznünk: a "nem gügyögünk" nem egyenlő azzal, hogy kétéves kisfiunkkal a BUX index állását,  valamint az orosz realista regények esszenciáját kell megvitatnunk. Amikor igyekszünk tőmondatokban beszélni hozzá, lágyabb hangszínt megütve, nem tartozik a gügyögés kategóriába. A kicsinyítő képzők halmozása, a szóalakok eltorzítása viszont már oda tartozik. A felnőtt szándékosan elváltoztatott beszéde a gügyögés, amivel a gyerek beszédét próbálja utánozni. Ezzel a felnőtt gyermekibb, gyerekesebb akar lenni, ezzel kedvesebbnek tűnni a pici előtt. pl.: deje ide djágaság adok neked tumikát!   Ez helytelen, mert a csöppségek úgy tanulnak, hogy a felnőtt beszédét utánozzák.

Tehát ha így mondjuk: „Gyere drágaságom, ülj fel szépen erre a kis székre, add ide a lábacskádat, hadd kössem meg a cipőfűződet!” nem gügyögés. Viszont ha így mondjuk: „Gyeje picike csücsükélj fel erre a székcsire, add ide a lábikácskádat, hadd kössem meg a cipcsi fűzőcskédet!” az gügyögés. Túlzásnak érzékelik? Fültanúja voltam az esetnek! Súlyosbító körülmény, hogy aki ilyen formán beszél egy kisgyerekhez, az általában azon a hangfrekvencián teszi ezt, ami fölött jóformán csak denevérekkel kommunikálhatna.

Általában azt a hibát követjük el, hogy mivel kicsi és aranyos, azt gondoljuk a picikről, hogy buták is. Pedig dehogy! A két-három éves agya úgy fog, mint a szivacs! A nap minden percében tanulnak, elképesztő mennyiségű információt szívnak magukba. Amit az ember egyszer elmond nekik, szinte azonnal megtanulják, és ha megtanulták,”eltanulták” akkor már nagyon nehéz leszoktatni a gyereket a helytelen dolgokról! Nagyon fontos, hogy a gyerek helyes mintát lásson és halljon, mert ebben a korban  a tanulás alapja az utánzás!

Mindez hogyan befolyásolja a fejlődési folyamatot? Először is: azok, akik gyerekkorukban gügyögtek, általában felnőttkorukban is gügyögni fognak, ők lesznek az „affektálós felnőttek”. Másrészt, ezeknek a gyerekeknek tulajdonképpen mindent kétszer kell megtanulniuk, mert megtanulják a hibás formát, de legkésőbb az óvodában szembesülni fognak azzal, hogy nem helyes ahogy beszélnek. Ilyenformán gyakorlatilag még egyszer meg kell majd tanulniuk beszélni.

A kifejezéseik skálája nem lesz olyan széles, hiszen bizonyos érzelmeket jóformán csak azzal tudnak majd kifejezni, hogy elkezdenek gügyögni. Például nehezebben adnak hangot annak, ha tetszik valami, vagy örülnek valaminek, hisz hozzászoktak ahhoz, hogy olyankor elkezdenek vinnyogni, és közölni azt, hogy cuki. Képzeljük el, hogy annak a szerencsétlen kislánynak milyen nehéz dolga lesz, akihez a fent említett módon beszélt az édesanyja...!

Igyekezzünk uralkodni érzelmeinken, hangunkon, szavainkon és arcvonásainkon, mikor ilyen korú gyerekhez beszélünk, hiszen számára az a követendő példa, amit tőlünk lát és hall!

Képek forrása: flickr.com