|
Milyen idős a gyermeked?
2010-03-04
1 komment A világgal ismerkedő, egyre önállóbb csöppség mohón szívja magába az információkat, tanulja a körülötte lévő világ dolgait, fedezi fel környezetét. Nem győzöl csodálkozni, milyen gyorsan fejlődik a megértése, hogyan jön rá egyre több ok-okozati összefüggésre, milyen briliáns válaszreakciókat ad a környezetéből érkező ingerekre.
Kétség nem fér hozzá, hatalmas türelemre és jó nagy adag humorra lesz szükséged gyermeked fejlődésének ezen szakaszában. Tipegő csemetéd az előtte lévő feladatokat gyakran szokatlan módon próbálja megoldani, és ilyenkor bizony nehéz megállni, hogy ne vedd át az irányítást. Emellett minden újonnan tanult dolgot vég nélkül ismétel, ezzel is jócskán próbára téve a tűrőképességed. Tölts vele sok időt, és vezesd rá, hogyan is működik a világ – közreműködésed, bátorításod rendkívül fontos számára, hogy a későbbiekben a lehető legjobban ki tudja használni a benne lakozó lehetőségeket. Ebben a korban a játék a gyermek érzékeinek a fejlődését szolgálja, és az őt körülvevő világ felfedezéséről szól. Ezért van az, hogy az ilyen idős lurkók előszerezettel hemperegnek a homokozóban, kenik fel a főzeléket a konyha falára, öntik a földre a gyümölcslevet. Ismerkednek az anyagok tapintásával, illatával, ízével, a formákkal, színekkel. Ám ez az ismerkedés távolról se úgy történik, ahogy mi ezt felnőtt fejjel szeretnénk. Gyermekünk számára nem a tökéletes produktum a lényeg. Számára az a fontos, hogy mi történik, ha ezt meg ezt csinálom. Persze többször (hihetetlenül sokszor) leellenőrzi, hogy egyes cselekvéseknek mindig ugyanaz lesz-e a vége. Amikor már ezredjére is megismétli ugyanazt, és látod, hogy nem lép a bonyolultabb műveletek irányába, akár az is megfordulhat a fejedben, hogy csemetéd talán lassabban fejlődik a kelleténél. Ne aggódj, erről szó sincs, csak még most fejlődik az agyacskája a majdani összetett problémamegoldás, ok-okozati viszonyok gyors átlátása felé.
Óvatosan a túlzott szabályozással:
Tanuld meg gyermeked szemével nézni a világot:
Szentelj osztatlan figyelmet a gyermekednek:
Vigyázz a szádra:
Játék – egymás mellett Ebben a korban a gyerekek még nem érettek a közös játékra, még túlságosan ők a saját kis univerzumuk középpontjai ehhez. Ugyan a lurkók ekkor még nem játszanak egymással, egymás mellet, párhuzamos játékot folytatva viszont remekül elszórakoznak, gyakran figyelik és le is utánozzák egymást. Jellemző erre a korszakra az erős önzés. Ezt az „enyém, enyém, enyém” szemléletet a legjobban úgy enyhíthetjük, ha olyan játékokat játszunk, ahol egyszer ő jön, aztán mi, pl. egyszer ő tologatja a kiskocsit, aztán mi. Tartsuk szem előtt, hogy gyermekünk társas készségei még meglehetősen bimbózófélben vannak. Még nem képes kordában tartani az érzéseit, és ez nagyon frusztrálóan hathat rá. Igazi kis totyogós bomba, aki egyik pillanatról a másikra robbanhat. Üthet, haraphat, ezért aztán résen kell lenned, és időben leállítanod, mielőtt még valakinek baja esik. Ilyenkor ne próbálj meg litániát előadni neki, miért nem ütjük Julcsit, ebben a korban a leghatásosabb egy határozott „Nem!” és az, ha eltávolítod őt a szituációból. Szinte minden játékba, tevékenységbe beépíthető a felváltva cselekvés, az építőkockázásba, az evésbe, a labdázásba a könyvnézegetésbe. Gyermeked most még túl fiatal, hogy ezt egy vele egyidős gyermekkel gyakorolja, de veled, vagy idősebb testvéreivel már kifejezetten élvezetes számára az egyszer én, egyszer te játék. Az ismétlés ereje Gyermeked újra és újra megismétli ugyanazt az egyszerű mozdulatot, figyelve hogyan esik, pattog, gurul valami. Ez az állandó ismétlés ugyan az agyadra mehet de gyermeked ezáltal tanul, és azt is jelzi, hogy egyre jobb a koncentráló képessége. Ugyanakkor kezd képessé válni arra is, hogy játékokat találjon ki magának, ha észreveszed ennek a jeleit, bátorítsd és játssz vele boldogan, hiszen hamarosan már csak nosztalgia lesz, hogy egymás után ötezerszer dobta le a földre a kanalát. Képek forrása: flickr.com
1db hozzászólás
|














