Gyermekünk ebben a korban egyre ügyesebb a társalgásban, akkor is, ha a beszélgetéseinkben javarészt mi beszélünk. Rengeteg kérdést tesz fel nekünk, ennek köszönhetően tud meg egyre többet a dolgokról, egyre több szót tanul meg, és a kapcsolattartást is gyakorolja.
Eleinte a kedvenc kérdése a „miért” és a „mi az” de ahogy a beszédkészsége fejlődik, úgy a kérdések is egyre összetettebbé válnak majd. „Mi csinálja ezt a zajt?” Vagy „Miért nem esnek le a madarak?”
Próbáljunk meg minél gyorsabban válaszolni ezekre a kérdésekre, rövid, egyszerű, de teljes mondatokban. „A madárnak vannak szárnyai, és azok tartják fenn a levegőben.” Ha készségesek vagyunk, bátran felteszi majd ezeket a kérdéseket, a válaszaink segítségével pedig megtanulja majd, hogyan tegye egymás után a szavakat, mondatokat. Ne féljük kimondani azt sem, hogy „Nem tudom”, keressünk valami könyvet a témában, vagy nézzünk utána az interneten.
A gyerek legalább annyira szeret válaszolni, mint kérdezni. Amikor mesét olvasunk nekik, kérdezzünk rá a történetre, vagy hogy mit lát a képeken: „Hol van a barna kutyus?” „ Szerinted mi lehet a kedvenc étele?” „Vajon most mi fog történni?”
 |
 |
Két és három éves kora között a gyerek szókincse szépen gyarapszik, ekkorra körülbelül 300 szót használ, és mintegy 900 szót ért meg. Azonban nem minden kétéves kezd tisztán beszélni, teljes mondatokban. Néhányan továbbra is inkább a gesztikulálásra-mutogatásra támaszkodnak hónapról hónapra. Némelyik gyerek egyfolytában mondja a magáét, de csak a szülei tudják megfejteni, hogy miről is beszél. Mindegyik esetben ugyanaz a helyzet, teljesen normális a kicsi, csak a saját tempójában halad a beszédkészség fejlesztésével.
Az érthetetlen kiejtés gyakorinak mondható ebben a korban. Nem minden hangot tudnak még tökéletesen kiejteni, főleg az olyan mássalhangzók, mint az r, vagy az l okoznak gondot. Előfordulhat kisebb selypítés, vagy enyhe dadogás is. Ezek a problémák általában maguktól elmúlnak idővel, mindenféle beszédterápia nélkül.
Problémák, amiket viszont komolyan kell venni:
-
A gyerek alig-alig beszél.
-
Nem utánozza mások beszédét sem.
-
Elhagy mássalhangzókat.
- Még hároméves korhoz közeledve sem használ három-négy szavas mondatokat.
-
Nem tesz fel kérdéseket, vagy úgy tűnik, nem is zavarja, ha nem ért valamit.
Képek forrása: flickr.com