Kés, villa, olló, gyerek kezébe nem való!

 

Az elsősegély célja, hogy csillapítsuk a vérzést, valamint megakadályozzuk a fertőzést. Lássuk először is a sebellátás alapjait:

Bármelyik testrészen történt is a sérülés, azt hasonlóképpen kell ellátni, mindegy, hogy szúrt, zúzott, vagy harapott sérülésről van szó. A seb közepétől kifelé haladva tisztítsuk meg alkohollal, tiszta vízzel, bórvízzel, géz vagy vatta segítségével. Ha a sebben idegen anyag is található – szilánk, szálka – akkor azt csak akkor távolítsuk el magunk, ha a kiszedése könnyen megy, más esetben inkább ne kísérletezzünk vele! Közvetlenül a sebre nem szabad vattát tenni, vagy sebhintőport szórni. A sebet steril gézzel, vagy kötszerrel csúszásmentesen fedjük le, majd megfelelő ragtapasszal rögzítsük. Ragtapasz hiányában körbetekerhetjük pólyával, vagy harisnyahálóval is, a lényeg, hogy a seb óvva legyen a környezeti hatásoktól. Viszont oda kell figyelni arra, hogy úgy kössük be, hogy az tudjon szellőzni, hiszen a tetanuszbaktérium csak levegőmentes, zárt helyen tud szaporodni.

Van azonban néhány apróság is, amire érdemes ügyelni! Ha az ellátáshoz a gyerek ruháját is el kell távolítani, akkor mindig az ép oldal felől kezdjük el vetkőztetni. Kézsérülés esetén, ha a gyerek visel órát vagy gyűrűt, akkor azt is azonnal vegyük le róla, hiszen később bedagad a testrész, és akkor már nem fogjuk tudni.

A vérzések fajtái:

Háromféle vérzés különböztetünk meg: az artériásat, vagyis verőereset, a kapillárisat, azaz a hajszálereset, és a vénásat. Ha a vér élénkpiros, akkor artériás, vagy kapilláris, ha sötétvörös, akkor vénás vérzésre kell gondolnunk. Az artériásat még úgy tudjuk megkülönböztetni, hogy a kiömlő vér ütemesen lüktet. Miután megállapítottuk a sérülés mértékét, kezdjük el azonnal az ellátását.

A kapilláris vérzés a legenyhébb, így ebben az esetben van a legegyszerűbb dolgunk, hiszen elég, ha steril sebfedést alkalmazunk. Vénás vérzés esetén már összetettebb a feladat, és elsőként fektessük le a sérültet, a vérző testrészt emeljük fel függőlegesen, mellyel már jórészt csillapítani is tudjuk a vérzést. Ilyen esetben tilos szorítókötést alkalmazni, keressük meg a főeret, nyomjuk a csonthoz, majd alkalmazzunk nyomókötést. Ezt úgy tudjuk kivitelezni, hogy ellátjuk a sebet, majd erre összehajtogatott vattacsomót teszünk, és ezután fedjük be rögzítőkötéssel. Az artériás vérzés esetén a szívvel együtt lüktet a vér, így könnyen vezethet elvérzéshez. Ilyenkor szintén alkalmazhatunk nyomókötést, vagy ha erre nincs lehetőség, akkor a vérző eret ujjunkkal szorítsuk a csonthoz.

A fertőzésekről:

A rozsdás szög, az állatok harapása, vagy a késhasználat mély, szúrt sebet okozhatnak, ezeknél a sérüléseknél nagy a fertőzés veszélye. Minden mélyre hatoló sérüléskor azonnal vigyük a gyereket orvoshoz, főleg ha zsibbadást, vagy bizsergést érez, mert akkor lehetséges az ideg- vagy ínsérülés. A kisebb vágásoknál a vérzés magától kimossa a sebet, majd magától eláll, de a gyorsabb csillapítás érdekében a felületre nyomhatunk kötszert is. A vérzés elállta után a seb környékét tisztítsuk meg – de magát a sebet ne! –, majd hagyjuk szabadon, így gyorsabban fog gyógyulni. Ha a sebszélek nagyon eltávolodtak egymástól, akkor szintén forduljunk orvoshoz, aki összeölti, így heg nélkül fog gyógyulni.

Fontos azt is tudnunk, hogy mi okozta a sérülést. Az említett dolgok - rozsdás szög, állati harapás - nemcsak azért veszélyesek, mert mély sebet hagynak, ahnem mert eleve kórokozók kerülnek a sebbe. Minden esetben igyekezzünk kideríteni, mi okozta a sebesülést, és a biztonság kedvéért vigyük a gyermeket orvoshoz, hogy szükség esetén egy tetanusz injekcióval megelőzzék a fertőzést!

Egyéb vérzések:

Képek forrása: flickr.com