|
Milyen idős a gyermeked?
2010-06-06
1 komment
„Tisztelettel gondolunk vissza nagyszerű tanárainkra, de hálát azok iránt érzünk, akik megérintették a lelkünket. A tanterv nagyon fontos, új ismeretanyag, de a melegség életfeltétel a sarjadó növény és a gyermeki lélek számára”
Az élet egyik legnemesebb feladata egy gyermek felnevelése, útra bocsátása. Ennek elsődleges színtere a család, a másodlagos viszont a közoktatási intézmények, a bölcsőde, óvoda, iskola. Gyermekként időnk nagy részét ezeken a helyeken töltjük, ahol nem csak száraz ismeretanyagot sulykolnak a fejünkbe, hanem óvnak, nevelnek minket, értékeket adnak át nekünk, felkészítenek bennünket az életre. Kívülállóként gyakran teszünk rosszalló megjegyzéseket a nevelők, tanítók, tanárok munkájára. Tény, ezekben a szakmákban is sokféle ember tevékenykedik, lehet, vannak, akiknek más pályát kellene választani. Ám a többségük igenis elkötelezett, aki a szabadidejében is azon töpreng, hogyan is kellene élvezetesebbé tenni az óvodai foglalkozásokat, tanórákat, vajon miért olyan lehangolt Ágika, Misike mostanában. Emlékezzünk csak vissza a saját gyermekkorunkra! Biztosan van legalább egy olyan pedagógus, akire mindig meleg szívvel gondolunk vissza! Aki meghallgatott, megértett minket, aki nem sajnálta az időt és energiát, hogy megfogja a kezünket és segített megrajzolni a betűk pocakját, aki türelmesen elmagyarázta a másodfokú egyenlet misztikus rejtélyeit. Olyan is akadt, akitől tartottunk, de most már belátjuk, szigora a hasznunkra vált. Volt, aki kicsit lazább volt, és észre se vettük, mennyi mindent tanultunk tőle – nem csak a tananyagról. Minden bizonnyal gyermekeinknek is volt(ak)/van(nak)/lesz(nek) hasonló nevelőik, okítóik az életükben. Köszönjük meg a munkájukat egy kedves szóval, egy szál virággal pedagógusnap alkalmából! Képek forrása: flickr.com
Cimkék:
ünnepek
1db hozzászólás
|














