Kötelesség vagy szívesség?

Az Apuka szerepe a családban nagyon meghatározó. Ám családonként változik a feladatköre, van, ahol a háztartásban is besegít, van, ahol Apa a szakács, és van olyan is, amikor Apa haza csak pihenni jár. Mi a helyes? Ki mondja meg? Hogy a jó?

Kupon Mánia akció!

BMW E46 360LE versenyautó vezetés 66% kedvezménnyel, mindössze 39.900 Ft-ért!

- 66% 120000 Ft helyett 39900 Ft

Országos

Már csak 19 kupon van

Természetesen akkor működünk jól, ha a család minden résztvevője jól érzi magát, senki sem érzi magát áldozatnak. Az előttünk járó generáció talán rossz mintát adott nekünk, tisztelet a kivételnek, hiszen elődeik esetében a nő feladatköre volt a gyerekek ellátása, és a ház körüli teendők, az Apa pedig naponta sok órán át kemény fizikai munkát végzett. A szüleink generációjában sok helyen  megfigyelhető, hogy ez a leosztás megmaradt, csak épp az Apukák már nem a földeken végeztek kemény fizikai munkát, a műszak végeztével sörrel a kézben feltett lábbal heverésztek a TV előtt. Ebből csak az zökkentette ki őket, ha a feleségük, vagy a gyerek felháborító módon a TV előtt tevékenykedett valamit.

Nagyon fontos, hogy egy családban senki ne érezze magát áldozatnak, akinek megmondhatják, hogy mit kell tennie. Egy házasságban fontos, hogy demokrácia legyen, ez alól semmilyen élethelyzet nem tehet kivételt. Amikor szülők leszünk, és Anya otthon marad a babával, gyakran úgy érzi, vagy azt éreztetik vele, hogy „nem dolgozik”, hogy „eltartják”, holott ez így ebben a formában nagyon helytelen. Hiszen éppen a legfontosabb feladatot végzi el, kisgyermekét gondozza, hogy egészséges felnőtt válhasson belőle, az első 1-2 év kulcsfontosságú minden szempontból.

Előfordul, hogy az Apák visszaélnek ezzel a helyzettel és szép lassan, folyamatosan nyomják le Anya önbizalmát. Lehet, hogy nem akarattal, hanem tudat alatt, de ez a lényegen nem változtat.  Inteligencia kérdése is, hogy belássuk, ha mindketten ugyanannyit dolgozunk, akkor nem várható el, hogy a lakás és gyerek körüli teendőket egyedül végezze párunk. Ha ezt egy Apa hagyja, csak azt mutatja be vele, hogy kevesebbre képes, mint törékenynek mondott párja.

Mi hát a megoldás?

Nagyon fontos, hogy egy háztartásban a feladatokat úgy osszuk meg, hogy ne érezze senki, hogy ő többet tesz, mint a másik. Ez életünk során többször változhat is, hiszen változó, ki van otthon, ki dolgozik, ki mennyit dolgozik, ezekhez idomulva a feladatkörök mozoghatnak. Nyilván, ha anya otthon van, és apa sokat dolgozik, nem elvárható, hogy apa fáradtan még takarítson fel és főzzön vacsorát. Ám ahelyett, hogy megkérdezné, „miért nincs elmosogatva? „ hozzáfoghat elmosogatni, amelyért mosolygó, aranyos, hálás feleséget kap cserébe.

Jó tett helyébe jót várj! Mielőtt bármit elvárnánk párunktól, tegyünk érte - a visszajelzés csak pozitív lehet. Ekkor lehet könnyeden elővezetni az igényeinket, mit is szeretnénk, mi is tenne bennünket boldoggá. Ameddig csak elvárunk a másiktól dolgokat, csak elégedetlenül soroljuk, miket nem tesz meg értünk, vagy a családért, nem várhatunk semmi őszintét cserébe, amit szívvel adnak.

Anyuci! Mindenkinek fontos a visszajelzés, ne felejtsük megköszönni, hálás mosollyal konstatálni, ha kedvünkre tesznek, ha segítenek nekünk!

Apuci! Legyél hálás a meleg vacsoráért, a tiszta ruháért, a jól nevelt gyerekért, ezt mind a kedvesednek köszönheted! Ha időnként megdicséred mindezért, a folytatás sem várat magára.

Képek forrása: flickr.com