Kutyaharapás – ne szőrével!

Az állati eredetű harapásokat, karmolásokat a legnagyobb fertőzésveszéllyel járó sérülések közt tartják számon.

Kupon Mánia akció!

Saját fotókönyv a Fotókönyvbolttól 6.200 Ft helyett most mindössze 2.990 Ft-ért!

- 51% 6200 Ft helyett 2990 Ft

Országos

Már csak 89 kupon van

Ha azt mondjuk „harapás”, a legtöbbünknek egyből egy hátracsapott fülű, orrát ráncoló, szemfogairól az ínyét felhúzó, vészjóslón morgó kutya képe jut eszünkbe. Azonban nem csak csahos barátaink fordulhatnak ellenünk. A macskák súlyosan végigkarmolhatnak minket, és bizony ők is szokták a fogaikat használni. Még az olyan cuki kis házikedvencek is veszélyessé válhatnak, mint az aranyhörcsög. Habár harapásuk nem roppantja szét a csontunkat, mint mondjuk egy rotweilleré, de ugyanúgy elfertőződhet. Karmolásuk nem olyan mély, mint egy jól megtermett kandúré, de az ő karmocskáik alatt is fertőző bacik tanyáznak.

Mint minden egészségre, a testi épségünkre leselkedő veszély esetében, a harapásokra, karmolásokra, marásokra is igaz, hogy amennyire csak tehetjük, védekezzünk ellenük. Természetesen nem táplálékkiegészítőkkel, hanem körültekintéssel, megfelelő viselkedéssel – és ezt gyermekeinknek is tanítsuk meg.

Az állatokat legtöbbször nem a vérszomjuk készteti támadásra. Önvédelemből indítanak offenzívát; ha megijesztjük őket, ha fájdalmat okozunk nekik, ha elvesszük előlük az ételt, ha bármiért fenyegetve érzik magukat a jelenlétünkben. Ezért az állatokat sose közelítsük meg meglepetésszerűen, mindig jelezzük, hogy jövünk, például a nevükön szólítva őket. Továbbá ne hadonásszunk, ne tegyünk hirtelen mozdulatokat a közelükben, ne kiabáljunk, és ne nézzünk a szemükbe hosszasan (a túl sokáig tartó szemkontaktust mi emberek is agresszív viselkedésként értelmezzük, és az állatokra ez fokozottan igaz).

Amellett, hogy gyermekünknek mindezt megtanítjuk, nagyon fontos, hogy No.1 szabályként belevéssük: idegen állathoz soha semmilyen körülmények között nem közeledünk

Ám bármilyen jól meg is tanulta gyermekünk a leckét, bármennyire is ügyelünk rá, balesetek sajnos bármikor előfordulhatnak. Ne veszítsük el a hidegvérünket, az egyébként is ijedt gyermek csak még jobban megijed, ami nehezítheti az ellátását. Amennyiben a seb kisebb, folyóvízzel tisztítsuk ki, fertőtlenítsük le (a nagy fertőzésveszély miatt akár közvetlenül a sebre is önthetjük a fertőtlenítőt, még ellenjavallat esetén is), állítsuk el a vérzést, és tegyünk rá steril kötést, majd az első adandó alkalommal keressük fel az orvost.

Nagyobb sebek esetén akkor is azonnal kérjünk orvosi segítséget, ha a harapás hétvégén, ünnepnapon történt. A seb kitisztítása mellett annak kivágására is szükség lehet. Továbbá tetanuszoltást is kaphat a sérült, ha az orvos úgy ítéli, hogy szükség van rá (általában akkor, ha az előző oltás óta már legalább öt év eltelt).  Az efféle sérüléseket általában nyitva kezelik, esetenként szokták csak összeölteni őket.

Harapások és az olyan karmolások esetén, melyek során a sérülés az állat nyálával érintkezett, felmerül a veszettség lehetősége. Amennyiben a legkisebb gyanúja is felmerül, hogy az állat veszett volt (nem csak a kutyák lehetnek veszettek!), a sérültet a lehető leghamarabb be kell oltani veszettség ellen, hiszen ha fertőzés történt és azt nem állítják meg időben, a 100%-ban halálos betegség kialakulását és lefolyását már nem lehet visszafordítani.

Összefoglalva, az állatokkal mindig bánjunk a kellő óvatossággal és tisztelettel, és ezt gyermekeinknek is tanítsuk meg. Ha, ne adj isten, mégis bekövetkezik a baj, még kisebb sérülések esetén is ajánlatos mihamarabb orvoshoz fordulni, különösen akkor, ha felmerül a gyanúja, hogy a támadó állat veszett volt.

Képek forrása: flickr.com