Látássérült gyermekek

Az általános nevelésben tanultak nem elégítik ki a fejlődésüket. Speciális odafigyelést és szakembert igényel a probléma.

Kupon Mánia akció!

Páros FitWeek belépőjegy FÉLÁRON, mindössze 1.500 Ft-ért!

- 50% 3000 Ft helyett 1500 Ft

Országos

Már csak 239 kupon van

A kicsi megérkezésével az első feladat a szülőre nézve, hogy elfogadja gyermeke másságát. Kutatások szerint a szülők sokkal jobban kétségbeesnek, ha a baba eleve látásában korlátozottan jön a világra, mintha egy betegség vagy baleset miatt sérülne meg. A szülők hajlamosak saját magukat okolni ilyenkor. Ezen túl kell lépni, és arra koncentrálni, hogy a gyermek betegségéről megfelelőképpen tájékozódjanak, majd a szakértőkkel egyetemben kialakítsák a kicsinek a legmegfelelőbb környezetet, melyben fejlődhet.

A látássérülés orvosi kategória, a látásélesség sérülésével járó minden jelenség ide sorolható. A látásteljesítményhez mérik a gyerek látássérülés fokát. A leggyengébb kategória a vakság, ekkor a gyermek semmit sem észlel látás útján a külvilágból. A következő kategória az aliglátó, minimális látással rendelkezik, ő gyakorlatilag vak, foltokat, fényeket lát. Az aliglátó további csoportosításába tartoznak a fényt érzékelők, ujjalolvasók, vagy a nagytárgylátók. A gyengénlátó gyerek a csökkent látásteljesítmény ellenére optikai eszközök segítségével láthatja azt, amit egészséges társai. Gyengénlátó az a személy, akinek látásmaradványa az ép látásnak csak 10–30%- a. A 10%-nál kevesebb látásmaradvánnyal rendelkezőket aliglátóknak nevezzük. A gyengénlátás részleges érzékszervi fogyatékosság, amely törvényszerűen semmiféle értelmi, mozgásos vagy egyéb károsodást nem von maga után. Az ilyen csoportokba sorolt gyermekeket nem szabad egységesen kezelni. Kevés az általános szabály, ami minden esetben elfogadható.

A gyerekeknek kompenzálni kell más érzékszervvel a látás hiányát. Biztosítani kell nekik a mozgás lehetőségét, amint arra képesek. A körülvevő világ ingerei nekik nem elég motiválóak, a gyakori balesetek, és a szülők féltése miatt korlátozottabbak a mozgásformák begyakorlásában. Amikor ilyen kisgyerek érkezik a családba, a közvetlen környezetet mindennél jobban a neki legmegfelelőbbre kell alakítani, zökkenőmentes közlekedést kell biztosítani számára. A mozgás veszi át a szem szerepét is, ez segít nekik megismerni a környezetüket, tárgyakat. Meg kell vele érintetni minden tárgyat, eszközt, meg kell tanulni minek hol a helye anélkül, hogy látná. Megváltoztatja a gyermek megismerő tevékenységét, egész személyiségét, ettől függően lemaradhat a mozgásfejlődést tekintve. Engedjük, hogy saját maga végezze el a dolgait, tanulja meg elfogadni helyzetét és segítsen saját magán, legyen annyira független, amennyire csak képességei engedik. Hagyjuk önállóan dolgozni, tapasztalata had fejlődjön, de ha segítséget kér, legyünk rá mindig készek.

A súlyosan látássérült gyerekek már óvodába is úgy kerülnek, hogy szüleiknek és az óvónőknek tudomásuk van a látásproblémáról, rendszeresen járnak ellenőrzésre és átestek már a Látásvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság vizsgálatán. Ez azért nagyon fontos, mert ez a bizottság állítja fel azt a véleményt, amiben a gyereknek a sajátos nevelési igényét megítélik.

Ha a látásproblémára csak később derül fény az óvodában, akkor a következő tünetekre kell odafigyelni:
A gyerek közelről nézi a tárgyakat. Ez azoknál a gyerekeknél is igaz, akiknek nincs semmi baj a szemükkel, de ha túlzottan gyakori az ilyenfajta megfigyelés az intő jel lehet.
A gyengénlátó gyermek könnyebben felbukik, mint az egészséges társai. A figyelmetlenségen kívül gondolni kell arra, hogy nem látja megfelelően a tárgyakat.
Gyakran nekimegy ismeretlen terepen a tárgyaknak, nem érzékeli megfelelőképpen az akadályt.

Nem szívesen járnak lépcsőn, segítséget használnak, vagy a korlátba kapaszkodnak, vagy a mellettük lévő felnőttbe.

Nehezen találják meg a keresett, vagy leejtett tárgyakat.

Zavarja őket a hirtelen változó fényerősség.

Nem ismerik fel csak látás útján a hozzájuk közeledő személyeket.

Nem találják társaikat, ha azok gyorsan változtatják helyüket, zavartan viselkednek.

Nem reagálnak kellőképpen a mimikákra, gesztusokra, amelyeket nem kísér hang.

Az esetek nagy többségében elég a szemüveg használata, de ha a látássérülés eléri a gyengén látás határát, akkor elkerülhetetlen, hogy a már említett Látásvizsgáló Bizottság elé kerüljön a gyermek és a sajátos nevelési igényéhez megfelelő segítséget megkapja. A szülőnek nem szabad túlzott követelményekkel fellépni a gyerekkel szemben, mondván, hogy a hátrányát ki kell küszöbölni. A gyerekek ekkor negatív énképet alkothatnak magukról, ami nehézségeket okozhat a további fejlődésben. A türelmetlenség és a túlzott elvárások kudarcot okoznak, ezáltal a gyerek begubózhat, kudarckerülővé válhat. Meg kell lelni az egyensúlyt, és egy életen át tanulni kell a sérült gyerekkel való bánásmódot.

- Torma Tímea -