|
Milyen idős a gyermeked?
2009-09-10
0 komment Valami ősi ösztön hajt bennünket teremtés koronáit, hogy nevünket és szellemünket egy utódba örökítsük tovább. Kár tagadni: előbb utóbb eljön az a pillanat, amikor a férfi trónörököst akar, de ha a sokszori próbálkozás ellenére sem jön össze, mit tehetünk?
Persze ilyenkor mindenkinek az ugrik be, hogy tutira nem velünk van a baj, de ha az elhatározás végleges, akkor nem kerülhetjük el mi sem a vizsgálatokat. Nem egyszerű egy ilyet végig élni és talán sokszor jóval megalázóbb az egész, mint egy nő esetében. A viszontagságok ellenére egy nő könnyebben fel tudja dolgozni az egész tortúrát, hiszen egy barátnős fecsegés alkalmával ez náluk nem tabutéma, kibeszélik, megosztják, tanácskoznak, nyugtatgatnak. Nálunk viszont elképzelhetetlennek tűnik, hogy pár sör és két gól között arról essen szó, hogy mennyire életképesek a spermiumok és hogy milyen lesz a lombikprogram, amelyen azért veszünk részt, mert a kis fickók nem elég élénkek… Egyedül a gondolatokkal és félelmekkel, nehéz feldolgozni a helyzetet. Nehéz bevallani saját magunknak is, hogy ez nem a férfiasság próbája, nem egy olyan dolog, ami felett, ha szemet hunyunk, akkor az nem is létezik. Nem panaszkodunk, nem mutatkozunk gyengének, de belül feszít a szorongás: hogyan tovább?
Sok esetben az a tapasztalat, hogy a férfi társaink elzárkóznak a vizsgálatok elől, döntéshelyzet elé állítva párjukat: ő vagy a gyerek? Nem sokszor kerülünk ki győztesen egy ilyen szituációból. Mielőtt bárki is így döntene, mérlegeljen: mennyire erős a kapcsolat, elbír-e egy ilyen döntést? Képek forrása: flickr.com
0db hozzászólás
|













