Milyen idős a gyermeked?
[ 1 hetes - 18 éves ]
2009-08-25
7 komment

Majomszeretet

Vannak anyák, akik szinte levakarhatatlanul ott lihegnek állandóan gyermekeik nyomában. Ölelik őket, lesik kívánságukat, mindent megtesznek értük. Erre szokás mondani, hogy majomszeretet. A közvélekedés szerint ez rossz, mert a gyerek nem tud egészségesen fejlődni ilyen nagy szeretet-nyomás alatt. De valóban árthat a túlzott szeretet?

A válasz egyszerű: nem.

Nem a szülői szeretettel van baj, hiszen ennek épp az a lényege, hogy a gyermeket önmagáért, nem pedig érdemeiért, mindenek felett és mindenen túl szereti anyja, apja. A gyerek számára pedig ez olyan, mint egy védőburok, ez a bizalommal teli légkör teremti meg az egészséges fejlődés alapjait.

A gyerekek igen nagy önbizalommal születnek meg, tizenöt hónapos korukig ugyancsak bíznak saját képességeikben. Ezt tudományos vizsgálatok is igazolták – de minden anyuka is átélte már ezt. A gyerek kúszik, mászik, mindent megfog, mindent kipróbál, igyekszik gügyögni, kommunikálni – egészen addig, amíg azt nem tapasztalja, hogy a világ mégsem annyira egyszerű. Mert mégsem könnyű a csörgőt megrázni. Az áhított játék túl messze van. Vagy túl magasan. És a tárgyak kigurulnak a pici kézből, anyu és apu meg sehogy sem érti, mit akar mondani a pici.

Ekkor rendül meg a gyereknek az önmagába vetett hite, és ezen bizony csak az segítheti át, ha a szülői szeretet átlendíti a nehéz pillanatokon. Ha nem kapja meg a szeretet segítségét, a kívülről jövő hitet, akkor bizony erősen lecsökken a motivációs szintje, nem akar majd küzdeni, tanulni, és persze különösen rossz hatással lesz ez a későbbi emberi kapcsolataira.

Egy gyermek 8-10 éves koráig természetesnek veszi ezt a szeretetet, nem gondolkodik azon, hogy miért van ez így, csak élvezi. Csak ezután kezdi felfogni, hogy bizony mekkora ajándék is a szülői szeretet!

De ha a szeretet ennyire fontos és hasznos, akkor mi a baj a majomszeretettel?
Nem a szeretet mennyisége a döntő, vagyis nem a túlszeretéssel van a baj, hanem a szülői hozzáállással! A bajok akkor kezdődnek, hogyha például egy szülő túlságosan is szorongó természetű, és ezt úgy közvetíti gyermeke felé, hogy mindentől óvja, mindent megcsinál helyette: „én félek a világtól, természetes, hogy téged is féltelek!”. Ilyenkor hiába az egészséges, sok szeretet: a gyermek olvas édesanyja mozdulataiból, arcából, és ő is félni kezd majd a világtól, a kudarcoktól, hagyja, engedi, hogy anyja mindent megtegyen helyette. Vagyis önbizalma jelentősen megcsappan, ami a későbbiekben bizony alaposan megnehezíti majd az életét!

Vannak anyák, akik számára a gyermek egyben pótszer is – előfordulhat, hogy rossz házasságukat, vagy magányosságukat kompenzálják a majomszeretettel. Ez az egyetlen intim kötődés az életükben, ezért nagyon vigyáznak arra, hogy minél tovább megmaradjon. Hiszik, hogy mindent jól tesznek, hogy imádják gyermeküket – csak a kívülállók látják azt, hogy sokszor már szinte morbid, amit tesznek. Hallottam én már anyukáról, aki 13 éves kislánya után ment a vécébe, és segített kitörölni a popsiját – bár lehet, hogy ez csak rosszindulatú pletyka volt.
Mert a gyereket nemcsak szeretni kell, hanem el is kell tudni engedni, hogy a saját útját járhassa. A majomszeretet éppen arról szól, hogy a szülő nem képes elengedni gyermekét, és igyekszik magához kötni. Pedig ez az egyik legnagyobb nevelési hiba – önállótlan, kevés önbizalmú, félős, szorongó, magába forduló gyermeket nevel az, aki majom módjára „szereti” gyermekét.

Képek forrása: flickr.com

Cimkék: nevelés
Hozzászólások
7db hozzászólás
cache